A pénteki ünnepélyes megnyitó után az egykori pálos (ma ciszterci) templomban folytatódott szombaton a Pálos Települések XIV. Találkozója, ahol Székesfehérvár polgármestere Telkibánya elöljárójának adta át a vándorzászlót. A délután folyamán a Szent II. János Pál pápa életét bemutató kiállítást nézték meg a vendégek, akik aztán a Városházán ismerkedtek a koronázóváros történelmével.
Népes csapat gyülekezett szombaton délelőtt a Fő utca ékességénél, a Nepomuki Szent János Templomnál, ahová szentmisére várták a Pálos Települések Találkozójának résztvevőit. Az ország minden részéből érkezett vendégeknek Komáromi Gergely, a Nagyboldogasszony – Nepomuki Szent János plébánia világi lelkipásztori munkatársa ismertette az 1756-ban felszentelt templom történetét. Szó esett többek között a gazdag faragású rokokó szószékről, a bécsi művészeti akadémia kiváló tanára és igazgatója, Sambach Gáspár által festett freskókról és természetesen a templom leghíresebb látnivalójáról, a rokokó stílusú sekrestyéről is, amelynek bútorzatát Hyngeller János pálos rendi szerzetes faragta 1764-67 között. Amint a résztvevők megtudhatták, a pálosok ebben az időben, az 1770-es évek környékén érkeztek Székesfehérvárra, miután megkapták a feloszlatott jezsuiták egykori rendházát és templomát.
Szentmise és vándorzászló átadás - Pálos Települések Találkozója
„Megtisztelő, hogy ma együtt emlékezhetünk azokra a pálos szerzetesekre, akik több mint 200 évvel ezelőtt ebben a templomban szolgáltak!” – mondta Spányi Antal megyés püspök, aki felidézte az 1250 körüli létrejött, egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend történetét. „Nehéz, veszélyes idők voltak ezek a tatárjárás után, amikor Boldog Özséb felismerte, hogy a második honalapítás fontos dolog, de mindennek hitbéli alapját is meg kell teremteni. Közös imádságra hívta a szerzeteseket, s a sok kis apró láng egyetlen nagy fénnyé lett.” – emlékeztetett a megyés püspök, aki szerint ma is helytálló az a régi meggyőződés, miszerint „a magyarság addig lesz, amíg a pálosok összekulcsolt keze ott van Magyarország fölött.”
Spányi Antal megyéspüspök és Puskás Antal, a Magyar Pálos Rend tartományfőnökének közös szentmiséjét követően dr. Cser-Palkovics András polgármester köthette fel Székesfehérvár szalagját a pálos települések vándorzászlójára. Mint hangsúlyozta, amilyen megtisztelő volt tavaly átvenni a stafétát, ugyanolyan büszkeség azt továbbadni Telkibányának, ahol jövőre tartják majd a találkozót. Székesfehérvár polgármestere megköszönte Deák Lajosné tanácsnok és Lehrner Zsolt alpolgármester, valamint a Polgármesteri Hivatal dolgozóinak munkáját, akik hosszú időn át azon fáradoztak, hogy ezen a három napon át mindenki jól érezze magát a királyok városában. Kiemelte, a múltra való emlékezés, az értékek tisztelete nélkül a jövő nem elképzelhető.
Puskás Antal pálos tartományfőnök a folytonosságról, illetve az egy-egy országos találkozó közötti várakozás időszakáról beszélt. „Amikor készülünk valamire, az új szálakat, fogaskerekeket kezd mozgatni bennünk. Sokszor éppen ez a készületi idő az, ami igazán különleges értékeket, kapcsolatokat teremt és segít mélyebben megérteni a pálos lelkiséget, ami előmozdítja közös ügyünk továbbvitelét.” – húzta alá az egyházi elöljáró.
Nagy örömmel vette át a vándorzászlót a Zemplén nyugati peremén helyet foglaló Telkibánya polgármestere, Szabó Zoltán, aki megköszönte Székesfehérvárnak, hogy a vallási-történelmi múltidézést magas színvonalon szervezte meg, s ígéretet tett arra, hogy Telkibánya – ahol egykoron pálos kolostor és ispotály működött – ugyancsak jó házigazdája lesz a találkozónak. A Szent István Király Múzeumban folytatódtak a programok. A látogatók az egykori pálos rendházban otthonra talált, Szent II. János Pál pápa életét, hatását bemutató nagyszabású kiállítást nézhették meg, késő délután pedig a Városháza Dísztermében tartott előadásokkal zárult a nap.
„Az emberek manapság könnyen elszigetelődnek egymástól. Ennek lehet a technika az oka, de a jólét is okozhatja a problémát, ami elvágja a természetfölöttitől a gondolkodás világát.” – osztotta meg gondolatait Puskás Antal. A tartományfőnök szerint az, hogy ma viszonylag kevesen vannak a pálosok, valójában lehetőség is. „Tulajdonképpen visszatértünk a kezdetekhez. Ilyenkor újra feltehetjük a legfontosabb kérdéseket: kik vagyunk, és miért vagyunk itt? Amikor ugyanis sokan járnak ugyanazon az úton, ezek a kérdések ritkábban kerülnek elő.” – jelentette ki, hangsúlyozva: nem várhatunk arra, hogy kívülről érkezzen a megoldás. A helyi erőforrásokra és közösségekre kell építeni.
„Kicsiben kell kezdeni, és nem szabad félni a kis lépésektől!”
A szerzetes véleménye szerint egy rom vagy történelmi épület nemcsak turisztikai látványosság lehet, hanem a közösségi élet motorja is. Példaként a pécsi pálos kolostor évtizedekig kihasználatlan szerzetesi celláinak megújítását említette, ahol az egykori helyiségek ma lelkigondozói szobaként, hittanteremként, művészetterápiás térként, sőt szabadulószobaként szolgálnak. „Biztos vagyok benne, hogy minden településen vannak olyan helyek, amelyek mellett nap mint nap elmegyünk. Ha azonban hagyjuk, hogy megszólítsanak bennünket, felfedezhetjük bennük azt az új szerepet, amely képes közösséget építeni és embereket összekapcsolni.” – zárta gondolatait a pálos szerzetes.
Dr. Belényesi Károly régész, a Civitas Regia 2038 Kft. ügyvezetője előadásában a 2038-as Szent István-emlékévre való felkészülés részleteit ismertette. Bemutatta azokat a legújabb kutatási eredményeket is, amelyek szerint Alba Regia már a korai Árpád-korban fallal körülvett város volt. Előadásában kitért a középkori koronázási és temetkezési szertartásokra, valamint arra, hogy a városban egykor 25 egyházi intézmény működött, ami jól mutatja Székesfehérvár kiemelkedő jelentőségét.
A szakember hangsúlyozta: óriási kihívást és egyben felelősséget jelent a Nemzeti Emlékhely jövőjének megtervezése.
A területhez, ahol egykor a koronázóbazilika állt, utoljára közel száz évvel ezelőtt „nyúltak hozzá” jelentősebben. Bár az épületről rendkívül sokat tudunk, a feladatot nehezíti, hogy a bazilika évszázadok óta nem áll, helyét pedig mára teljesen körbenőtte a modern városszövet. „A nagy kérdés az, hogyan lehet valamit - ami fontos része a történelmüknek, ám a múltban megszűnt - úgy újraformálni, hogy a jövő számára is igaz legyen.” – fogalmazott. Mint elhangzott, egy olyan kutatási és szellemi hálózatot szeretnének létrehozni, amelynek munkájaként a mai romterületen egy méltó és megfelelő épület jönne létre. Ennek érdekében egy 20 fejezetből álló, megalapozó kutatás kezdődik. „Nem csupán fizikailag kell felépítenünk ezt az épületet, hanem az emberek lelkében is!” – zárta gondolatait dr. Belényesi Károly.
A nap zárásaként Lehrner Zsolt alpolgármester és Deák Lajosné önkormányzati képviselő, tanácsnok kalauzolta a vendégeket a Városházán.
A Díszterem történelmi jelentőségén túl a koronázási ékszerek hiteles másolatával is megismerkedhettek a résztvevők. A találkozó utolsó napján, vasárnap 10.30 órától a Magyar Pálos Rend leköszönő tartományfőnöke, Puskás Antal mond misét – az alkalom nyitott mindenki számára, szeretettel várják a város lakóit, a híveket a Szent István-székesegyházban.
