Utat keress! – szemléletformáló előadás a vakvezető kutyák világnapján

A vakvezető kutya nem segédeszköz, hanem társ a vakok és gyengénlátók életében. Egy képzett, négylábú segítő, amelynek feladata, hogy biztonságosan elvezesse gazdáját a közúti forgalomban.

A vakvezetőkutya nem taxi és nem GPS, vagyis magától nem vezet el A pontból B pontba, a látássérült gazdának kell tudnia tájékozódni és a megfelelő vezényszavakkal irányítani a kutyát. A kutya nem tesz mást, mint akadálytól akadályig biztonságosan elvezeti a látássérült személyt. A vakvezető kutyák világnapja alkalmából „A fény túlsó oldalán…” – Látássérültek Regionális Közhasznú Egyesülete által szervezett szemléletformáló délutánon az érdeklődők megismerkedhettek a speciális segítők képzésével, mindennapi szerepével és a vakvezető kutyával élő látássérültek jogaival.

Rózsa Kata röviden ismertette azt a folyamatot, melynek során a kölyökkutyából képzett, felnőtt állat lesz és eljut a látássérült gazdájáig.

A vakvezető kutyák világnapja Fehérváron

A Magyar Vakok és Gyengénlátók Vakvezetőkutya-kiképző Központ munkatársa szólt arról, hogy a speciális segítők képzése születésükkel kezdődik, hiszen már az első 1-2 hónapban megismerik a város különböző hangjait és azokat a járófelületeket, amelyeken később nekik kell átvezetni gazdájukat. Kölyökként nevelőcsaládokhoz kerülnek, ahol az a cél, hogy egy átlagos, jól nevelt, városi kutyává váljanak, amelyeket sok inger ér és kiváló ismerői a tömegközlekedési eszközöknek. 1-1,5 évesen kezdődik a több hónapon át tartó speciális kiképzés, majd egy környezettanulmányt és több személyes találkozót követően kezdődik az együttműködés, azaz a közös élet. Ehhez elengedhetetlen a jó és szoros kapcsolat a látássérült gazda és vakvezető kutyája között. A vakvezető kutya nem eszköz, hanem élőlény, társa egy látássérült embernek élete végéig, ezért gazdájának nem csupán dolgoztatnia kell őt, hanem biztosítani számára a megfelelő minőségű és mennyiségű táplálékot, játékos mozgást, szeretetet és az állatorvosi ellátást is.

Az interaktív előadást követően Legyel Zsófia, Darkó Dorka és Dömötör Szilvia mesélt arról, miért választották a négylábú segítőt. A székesfehérvári önkormányzat esélyegyenlőségi referensének, Lengyel Zsófiának három éve társa Mokka, akinek köszönhetően sokkal szabadabban és biztonságosabban közlekedik ma már, mint tíz éven át a fehér bottal. A vakvezető kutya a mindennapi feladatok mellett a sportban is csatlakozott a parasportolóhoz. Együtt állnak rajthoz a Hard Dog Race jótékonysági futóversenyén is április utolsó hétvégéjén.

Darkó Dorka az egyetemi tanulmányai miatt döntött úgy, hogy vakvezető kutyával folytatja a mindennapokat. Várpalotáról jár Budapestre, ahol Nelson nemcsak a tömegközlekedésben, hanem az ELTE falai között is biztonsággal vezeti. Dorka személyisége és határozottsága, mint mondja, a kutyának köszönhetően sokat fejlődött az együtt töltött hat év alatt. Ha befejezi tanulmányait, gyógypedagógus lesz, aki a vakok és gyengénlátók mindennapjaiban szeretne segítséget nyújtani.

Dömötör Szilvia, a LÁRKE elnökségi tagja elmesélte, hogy ő egy gyógyíthatatlan betegség miatt lett látássérült 32 évesen. Nehezen fogadta el helyzetét, és sokáig úgy gondolta, megoldja a közlekedést fehér bot nélkül, de rá kellett jönnie, hogy szüksége van segítségre. Hét és fél éve hű társa Mangó, akitől nagyon sok motivációt kapott és kap a mai napig. A vakvezető kutya munka után, ha lekerül róla a hám, pont olyan, mint társai, mondja. Szüksége van játékra, mozgásra, lendületben tartja gazdáját. „Vele kinyílt a világ előttem, magabiztosabbá váltam.”
Azt mind a hárman megerősítették, hogy mióta vakvezető kutyával közlekednek, környezetükben is nyitottabbá váltak az emberek. A kutya feloldja a kommunikációs elakadásokat épek és fogyatékossággal élők között.