Ünnepi gálahangverseny a Hermann Zeneiskola 110 éves fennállása alkalmából

„DÓra indul RÉka előtt, MIhály jön, majd FÁni, SZÓrád lépked LÁzárral, TIbor fogja várni!” énekelte, majd játszotta száz hegedűs Balázs Árpád Hang-sorozóját a Szent István teremben szerda este, így indítva a 110 éves Hermann László Zeneiskola ünnepi hangversenyét. A nagyszabású koncerten az iskola hangszeres szólistái, hangszeres és magánénekes kamaracsoportjai, fúvós- és vonószenekara, a Hermann kórus, valamint a népzene és ütőtanszak diákjai léptek színpadra.

A jeles ünnep lehetőséget ad arra, hogy megálljunk és visszatekintsünk iskolánk gazdag történetére, ünnepeljük a jelen sikereit és izgatottan tekintsünk a jövő felé - kezdte ünnepi beszédét Király István, a Hermann László Zeneművészeti Szakgimnázium és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény főigazgatója. Amikor iskolánk alapítói 1913-ban megnyitották az iskola kapuit, aligha gondolhatták, hogy a XXI. században is virágzó, nagy közösségként ünnepeljük majd az intézmény fennállását. A főigazgató rövid történeti visszatekintést adott azokról a kihívásokról, amelyekkel szembe kellett nézniük elődeiknek. Példaként említve a világháborúkat, az intézmény bezárását, újraindulását, a versenyeket és a bővülő tanszakokat, a növekvő tanulói létszámot, valamint a városi, hazai és nemzetközi elismerések hosszú sorát. „Sok minden változott, de a zene és a zeneoktatás iránti szenvedélyünk és elkötelezettségünk minden akadálynál erősebbnek bizonyult. Iskolánk falai között generációk nőttek föl, akik különböző hangszereken tanultak meg játszani, de a tanáraink odaadása és szakértelme nélkül ez nem lett volna lehetséges. Ők azok, akik nap mint nap inspirálják diákjainkat, hogy kiteljesítsék tehetségüket és hozzájáruljanak a zenei kultúra gazdagításához. A ma este színpadra lépő diákjaink pedig bizonyítják, a zene nem csupán művészet, hanem életforma is. Ők lesznek a zene nagykövetei a jövőben.”

Az ünnepi beszédet követően Balogh Ádám ült a zongora mellé és F. Chopin: Cisz-moll keringőjét adta elő, majd Székesfehérvár polgármestere köszöntötte a jeles évforduló alkalmából a hallgatóságot. „110 év több generáció zenei nevelését és fejlődését öleli fel. E több mint száz év alatt hány, de hány embernek kellett a megfelelő pillanatban olyan döntést hoznia a különböző történelmi korszakokban, hogy az 1900-as évek elején született álomból valóság váljon?” - tette fel a kérdést dr. Cser-Palkovics András, majd így folytatta: olyan döntések születtek, amelyek fejlődést, újrakezdést, növekedést, sikereket hoztak, megteremtve a hangszeres zenei nevelés hagyományait Székesfehérváron. A Zeneiskola biztos alapjainak és gyarapodó éveinek másik nagy titka, hogy mindig a jövőről szólt és szól ma is. Ezt tanúsítja ez az este is, ahol az ifjúság lépett színpadra, és a közönség soraiban itt ülnek azok a régebb óta fiatalok, akik szülőként, nagyszülőként a hangszereket tanulva, azokon játszva váltak zenebarátokká. Székesfehérvár polgármestere köszönetet mondott azért, hogy a zeneiskolások részt vesznek a város közösségi életében, számos kulturális rendezvényen, eseményen lépnek fel.

Az intézmény fennállásának 110. évfordulója alkalmából dr. Cser-Palkovics András oklevelet nyújtott át a mindenkori pedagógusok áldozatos oktató-nevelő munkája és az iskola tanulói által elért eredmények és sikerek elismeréseként. Az ünnepi pillanatok azonban ezzel még nem értek véget. A csellista, Fóris Abigél Dvořák: Melódia című művét játszotta el, majd a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetsége nevében Ember Csaba elnök gratulált és nyújtotta át a díszoklevelet Király István főigazgatónak. Bárhol járunk a világban, a zene felölel, boldogít. A zene nyelvét mindenki érti, és lehetőséget ad a közös zenélésre is. Kodályt idézve zárta gondolatait: „Ha egy gyermekkel megszerettetjük a zenét, egész életére kincset adunk neki, de nemcsak neki, hanem az egész közösségnek. Kívánom, hogy ez még itt, Fehérváron is sokszor 110 évig így legyen!”

Az est további részében Bari Virág Mirella, Lakatos Erzsébet és Onódy Eszter (magánének), a Fuvolazenekar, a Hermann kórus, a Musica Bella Zenekar, a Fúvószenekar, Palánkai Hanna (fuvola), az Újvári Teodor, Fernandez Ema, Dallos Bendegúz, Izsák Márton alkotta gitár kvartett, a Népzenei és az Ütőtanszak diákjai léptek színpadra és varázsolták el a közönséget.