Újra „oktat” a Petőfi Kultúrtanszék, a város egyetemi klubja

A Kultúrtanszék a FEZEN fiók intézménye, Kovács Antal a vasút mellett tette sínre a szombat estét, itt a társa, Rikli Csaba fogadott és beszélgettünk az újrakezdésről.

A pandémia hatalmas megtorpanást okozott az élet minden területén, nem volt ez másképp a Petőfi Kultúrtanszék esetében sem.

- Minket zártak be először és nagyjából minket engedtek utoljára szabadon dolgozni, így eléggé nagy kárt okozott számunkra ez az időszak. A kultúra, a zene, a közösségi élet is megsínylette ezeket a hónapokat, hiszen nem tudtunk dolgozni, nem tudtunk kinyitni, működni, csak egyet tehettünk, vártuk a jobb időket – mondta Rikli Csaba.

- Az anyagi veszteség nyilvánvaló, de mekkora az erkölcsi veszteség?

- Nem kicsi. Azt tapasztaltuk nyáron, amikor megnyithattuk a FEZEN-t, hogy el kellet telnie egy bizonyos időnek, amíg újra mertek jönni a rendezvényekre az emberek. Kellett hozzá néhány hét, amikor már többen elhitték, hogy működik a „zeneipar” és lehet koncertekre járni, az élmény ugyanolyan lesz, mint korábban volt. De még mindig, ma is sokakban van félelem amiatt, hogy a tömegrendezvényekre vajon lehet menni jó szívvel, jó kedvvel? Még félnek a vírustól, a zárt tértől meg pláne, napok kellenek ahhoz, hogy elmúljon a félelem.

- Visszatérhetnek még azok a boldog szép napok, a régi szép idők, és ha igen, mikor?   

- Jól haladunk, de nagy kérdés, hogy a negyedik hullám mikor és mekkora erővel csap le ránk? Reméljük, hogy nem lesz lezárás, nem lesz annyira veszett ez a hullám, hogy az embereket eltántorítsa a közösségi léttől, és a beoltottak jöhetnek a bulikra. Akkor beszélhetünk majd boldog békeidőkről, amikor az oltatlanok is jöhetnek szórakozni, mert vége lesz a pandémiának.

Arató Andrástól azt kérdeztem, hogy a művészeket, az előadóművészeket mennyire vágta haza a járvány?

- Mindenkinek óriási gondot okozott a leállás. Bezártak a szórakozóhelyek, bezárták a jókedvet is, hiszen nem volt hova menni, nagyon hiányzott a színház, a zene, az együttlét öröme. Mindig pozitív gondolkozású ember voltam, ezért a nyitás óta, így ma is vírusírtó jó zenével várok minden betérőt. Remélem, nem zárják le újra az országot, és jöhet a buli, buli hátán. Nekem, és egyetlen előadónak sem volt könnyű a helyzete, hiszen nemcsak abból, de azért is élünk, amit csinálunk, legyen az koncert vagy zenés est, vagy bármi más, mert belülről jövő jó érzés hangszeren, színpadon játszani, vagy a diszkó pult mögött állni. Az Arató diszkó addig él, amíg a közönség eljön. A pandémia gondot okozott anyagilag és lelkileg egyaránt. Az első időszakban nem szégyellem kimondani, depressziós lettem, napokon át aludtam, és közel 100 bulinak mondhattam búcsút. Az újrakezdés sem volt könnyű, mert a programszervezők nem mertek zenés esteket csinálni, de most már szerencsére kezdünk visszaállni a régi kerékvágásba. A korábbi idők nehezen térnek majd vissza, de mint mondtam, optimista vagyok, lesz olyan jövőnk, amilyen a múltunk volt…!