Tudjunk megbocsátani egymásnak – Poór Zsuzsanna adventi gondolatai

Múlt vasárnap már meggyújtottuk a második gyertyát az adventi koszorún és arra gondoltam, milyen messze vagyunk még a lecsendesedéstől, csöndes várakozástól, pedig két hét múlva itt a karácsony. Várjuk az Úr eljövetelét, Krisztus születését. Szilárdan meg kell beszélni magunkkal, hogy sikerüljön az elmélyülés, a belső szemlélődés.

Számomra az Advent az Újszövetség Maratonnal kezdődik. Fehérvári emberek, családok olvassák egymásnak átadva a Bibliát. Lelkileg feltöltődve, felemelő érzés éjjel hazasétálni a Vörösmarty Színházból a kivilágított, ünnepi fényekbe öltözött Belvároson keresztül. Úgy érzem, ilyenkor a szeretet munkálkodik és a keresztény emberek összekapaszkodva várják Krisztus eljövetelét.

Fiatal koromban szintén ilyen meghatározó élmény volt látnom színházunkban Sütő András Advent a Hargitán című színművét Sinkovics Imre és Kubik Anna felejthetetlen tolmácsolásában. Azóta minden decemberben újra elolvasom ezt a varázslatos könyvet, ami hozzátartozik az én adventemhez. Tanítónőként a Kodály Iskola karácsonyi koncertje koronázza meg az adventi várakozást. A csilingelő hangú első osztályosoktól a 18 éves „nagyokig” szebbnél-szebb karácsonyi műveket adnak elő mindannyiunk örömére.

A nagymamámtól kapott Fekete István Régi karácsony című könyvében a Roráté című novella testesíti meg számomra a legszebb krisztusi gondolatot, hogy tudjunk megbocsátani egymásnak és békében élni. A Rorátéban két testvér hosszú idő után újra szóba áll egymással, az angyal pedig így szól:

„ Mi volt ez, Szentatyám? - néz fel egy pufók kis angyal Szent Péterre, ahogy az ajtó becsukódott. Olyan meleg lett a szívem egyszerre. 
Két ember kibékült - mondja a főszent. És melegen sóhajt. 
- Hjaj! Csoda! - suttogja a kis angyal. 
- Hát bizony. A mai világban ...
- És most mit csinálnak?
- Nézz utánuk, fiam.
A két öreg közben Illés háza elé ér. Az utca üres, a kémények lágy selymet füstölnek a reggelnek, s a kertekben puhán békét álmodnak a fák. 
- Gyere be, Máté, rég voltál nálunk - mondja Illés. Lángost sütött a lányom...”

Poór Zsuzsanna