Tornyai Gábor plébános atya adventi gondolatai az Öreghegyi Dispután

„Ahhoz, hogy el tudjunk csendesedni, el kell hinni magunkról azt, hogy van időnk.

A ma emberének nagy kísértés, hogy azt hiszi magáról, hogy semmire sincs ideje.

Érdekes csapda, hogy minden eszközünk arról szól, - elvileg - hogy több időnk legyen, mégis állandóan azt mondjuk, hogy nincs semmire sem időm.

A kérdés az, hogy elhiszem-e, hogy az idő, amit kiveszek a pörgésemből, szintén értékes és fontos idő.

Teréz anya és nővérei minden napjukat úgy kezdték, hogy egy órás szentségimádást tartottak és utána mentek szolgálni. Egy alkalommal megkérdezték Teréz anyát, hogy miért nem segítenek abban az egy órában is, hiszen annyi a rászoruló. Teréz anya azt válaszolta, hogy azért van szükség arra az egy órára, hogy legyen miből adniuk.

Öreghegyi Disputa Törnyai Gábor plébánossal

Mindenkinek azt szoktam mondani: találja meg a saját idejét.

Más idejével nem gazdálkodhatom és nem is az én feladatom. De ha csak öt percem van a napomban, akkor legyen öt perc, ez nem baj. De abban az öt percben csendesedjek el, nézzek magamba. A csend nagyon fontos.

Sokszor félünk a csendtől. Ebben benne van, hogy ha a csendben vagyok, akkor megszólalnak azok a hangok, - a szívemben, fejemben kavargó gondolatok - amiket nem biztos, hogy akarok hallani. Inkább csinálok zajt magam köré. Ilyen szempontból a tevékenység is zaj. Inkább csinálok valamit, minthogy megszólaljon bennem az a hang, amit nem akarok meghallani. A Jóistennel vagy önmagammal való találkozás.”

„Ahhoz, hogy önmagam lehessek, szükségem van arra, hogy ezeket az időket megtaláljam.” - zárta elmélkedését Öreghegy plébánosa.

Az eseményen részt vett Dr. Horváth Miklósné, önkormányzati képviselő is.