Tóbisz Tinelli Tamás, a Misztrál együttes tagja volt a vendég a Királykút Emlékházban

„16 éves koromban egy tanárnő felkért bennünket, - pedagógiai szakközépiskolába jártam - hogy vegyünk részt a Balassi Bálint Énekmondó Versenyen, az öcsém (Tóbisz Titusz, a Kassai Operaház énekese – a szerk.) és én. Megzenésítettem egy Balassi Bálint és egy Bornemissza Péter verset és eljöttünk vele Budapestre (mi felvidékiek vagyunk, Rimaszombatból) Akkoriban rock-korszakunkat éltük és ilyen formában is adtuk elő a verseket.

A versenyre megérkezve már eleve nagyon csodálkoztunk; mindenki hagyományőrző ruhában volt, kobozzal, lanttal. A zsűritagok először nagyot néztek, de aztán megtiszteltek bennünket, valami különdíj-félét kaptunk akkor.

12 éves koromban megpróbáltam megzenésíteni a Toldi Előhangját, nagyon örültem, amikor 40 esztendős koromban létrejöhetett egy olyan lemez, amelynek ez a fő dala.” - mesélte a kezdetekről a vendég.

1996-ban, 18 évesen jöttem Magyarországra, tanulni.

A Krónikás Zenedében két „őrülttel” találkoztam, Heinczinger Miklóssal és Török Mátéval. Hogy, hogy nem; elkezdtünk közösen muzsikálni. És egy idő után megkérdezték, hogy mi a zenekar neve? Mi nem vagyunk zenekar, mi csak úgy zenélünk – válaszoltuk. De egy idő után ez megformálódott, zenekarrá, együttessé váltunk, több mint két évtizede.

A Misztrál együttes egy olyan csapat, melynek tagjai közül hárman kamaszkorunkban találkoztunk, tehát tizenéves korunk óta együtt zenélünk, zenésítjük és előadjuk a verseket.

Egy tizenéves ember még próbálgatja a szárnyait és nem biztos abban, hogy mit akar csinálni - mit lehet csinálni - az életben. Ezért volt nagy dolog, - már sok éve zenéltünk együtt - amikor körvonalazódott a számunkra, hogy mi valóban verszenésítők vagyunk.

Azóta annyi mindenen mentünk keresztül, - jó és rossz dolgokon egyaránt – hogy elképesztő módon formált minket emberileg ez az együttlét.

Arany János a szívem csücske.

Olyan hősi kort jelenít meg néhány versében, amit átéltem gyermekként, amikor álmodozva szaladgáltunk az öcsémmel a krasznahorkai várban, illetve a bajmóci várban és egyéb helyeken.

Elkezdtem olvasni a Toldit és behúzott, mint egy örvény.

Hozzáteszem, kellett ehhez a 2017-es Arany János Emlékév, amikor is - pályázat útján - lehetőségem lett arra, hogy kiadjak egy Arany János lemezt „Daliás idők” címmel.