Több mint négy évtized a jégkorong világában - interjú Ocskay Gáborral

Hogyan találta meg a jégkorong, illetve hogyan talált rá ön a hokira?

Budapesten egy polgári családban láttam meg a napvilágot harmadik gyermekként. Szüleimtől és rokonaimtól rengeteg útravalót kaptam, mindig támogattak. Először úsztam, majd általános iskolásként kezdtem el jégkorongozni, de nagyon szerettem a futballt is, rengeteg mérkőzésen voltunk kinn.

Azon túl, hogy rendkívül látványos sportágról van szó, mi a hoki varázsa?

A sebessége és a rövid idő alatti történések sok nézőt vonzanak, de ezt nagyon nehéz röviden megfogalmazni. A 60-as évekbeli és a jelenlegi jégkorong között fényévbeli a különbség, de ma már több tucat jégpálya van Magyarországon.

Mennyire veszélyes sport ez?

Kemény fiúk a jégkorongosok, jó erőnlétük van, de sok a védőfelszerelés is, amúgy véleményem szerint a kézilabda veszélyesebb.

Hogyan került ön Budapestről Székesfehérvárra?

Egy sérülés miatt abba kellett hagynom az aktív sportolást, s miután számos kezdeményezés indult, új bázist adtak át Fehérváron, felkértek az edzősködésre, valamint az utánpótlás nevelés vezetésére.

Hogyan jött a Csicsó becenév?

Még általános iskolás koromban az írói szakkör egy színpadi előadásában ezt a nevű karaktert játszottam, s azóta is rajtam maradt, amolyan ragadványnév.

Amíg vártam önre itt a csarnokban, nagyon sok pici gyerek érkezett edzésre. Nagyon fontos az utánpótlás nevelés. Többeket nevelt már ki a sport számára, mi a titka?

Jó pedagógiai érzék, amit édesanyámtól örökölhettem, jó szervezőkészség, motiváció, szakértelem és alázat…meg kell szerettetni a gyerekekkel a sportot, oda kell vonzani őket. Én például a szülők beleegyezésével sosem bűntettem eltiltással, ha nem tanult jól a gyerek.

Óhatatlanul is felmerül egy nagyon fájó kérdés, hogy tudta feldolgozni fia halálát?

Feldolgozni ezt nem lehet, olyan zsákot vagy gerendát tett a vállamra, amely egész életemet végig kíséri. Különleges kapcsolat volt a miénk, nem volt olyan nap, hogy ne beszélgettünk volna. Erős a mi családunk, és nagyon sok barát, ismerős állt mellém. Napokig evés, ivás nélkül intéztem az ügyeket, de hatalmas erőt kaptam mindenkitől. Belül már nehezebb... Halottak Napján a mai napig is sok száz gyertya van a sírján, nagyon népszerű, megbecsült ember és sportoló volt nem csak Székesfehérváron.

Vajon mikor lesz a magyar jégkorong „világhatalom”?

A miniszterelnök után én is azt vallom, hogy merjünk nagyot álmodni, merjünk nagyok lenni! Még messze vagyunk, de sokat léptünk előre az elmúlt tizenöt évben. S hogy én meddig folytatom? Takaréklángon ugyan de a szaktanácsadással, ilyen-olyan ügyek intézésével nem szakítok. Nekem rengeteget adott ez a munka, de mint oly sok mindenben, itt is csak csapatban lehet jó eredményeket elérni.