Az Aszal-völgy és a Jancsár-völgy helyi védetté nyilvánításáról döntött nemrégiben a város képviselőtestülete. Az Aszal-völgyben igen ritka növénytársulások vannak, egy korábbi felmérés szerint 18 védett faj található itt. A Jancsár-völgy helyi védetté nyilvánítása a löszgyepi maradványok életközösségének megőrzését és a tájkép esztétikai értékeinek védelmét célozza, valamint figyelembe vették azt is, hogy a terület védett madárfajok fészkelőhelye.
Az Öreghegy és a Császár-víz között, szántóföldek és dombok ölelésében húzódik a Jancsár-völgy. A terület „lelke” egy forrás és az ebből táplálkozó kis ér, amely alig másfél kilométernyi útját követően az egykori bicskei vasút alatt átfolyva egy ásott mederbe, majd azon keresztül a Császár-vízbe torkollik. Az 1-2 méter széles vízfolyás a keskeny völgyben szabadon folyik, a sík részeken kanyarog, a lejtősebb völgyszakaszokon csörgedezve fut, itt-ott kis szigeteket ölel körbe. Partján tavasszal gólyahír díszlik, medrében vízimenta illatozik, körben pedig ott susognak a víz által táplált fák. A kis patak csak aszályos időben apad el, egyébként télen-nyáron friss vizet nyújt a völgy állatainak. A völgyben az öreg fák állva halnak meg, az összeroskadó, majd a sűrű aljnövényzetben elkorhadó faanyag egy egész életközösséget táplál: lebontó szervezeteket, gombákat, farontó rovarokat és az utóbbiakkal táplálkozó harkályokat. Õk odút vájnak a puha fűzfák törzsébe, otthont készítve cinegéknek, csuszkának, seregélynek.
A völgy déli és délnyugati részén szép állapotú löszgyepek maradtak fenn, melyek tavasszal és kora nyáron igazi kis virágoskertek, sok védett növényfajjal és gazdag rovarvilággal. A védett terület részét képezi a völgytől délre levő, a régi murvabánya melletti magas domb is, ahonnan nagyszerűen megfigyelhetjük a környéket.A szántóföldek, murvabányák, dűlőutak, vasútvonal, gyümölcsös szorításában megmaradt Jancsár-völgy igazi oázis, egy darabka őstermészet a civilizáció szélén. A szántókon táplálkozó őzek itt találnak menedéket, a vonuló énekesmadarak számára is a völgy fái, bokrai nyújtanak búvóhelyet és táplálékot.
A sűrű fás növényzet és a víz együttesen azt eredményezi, hogy a völgy levegője mindig párás, meleg nyári időben szinte fullasztó. Az erre tévedő kirándulót embermagasságú csalán, vérszívó rovarok, termetes pókok hálói fogadják: a Jancsár-völgy semmiképpen nem klasszikus kirándulóhely, de az élővilág zavartalansága érdekében is jobb a völgyet kívülről szemlélni.
A védett területre hamarosan táblák hívják majd fel a figyelmet, fontos feladat a löszgyepeken terjedő cserjefajok visszaszorítása, a vadgazdálkodási tevékenység okozta károk mérséklése. Terveink szerint a városlakók a völgy szélén elhelyezett információs táblán is elolvashatják majd a legfontosabb tudnivalókat.
Az Aszal-völgy sok szállal kötődik Székesfehérvárhoz. Az itt fúrt kutak több mint száz éve biztosítják a város ivóvízellátását, a völgy nyújtott legelőt a Felsővárosból és az Öreghegyről naponta kihajtott több száz tehénnek. Az állattartás felhagyása után sok helyen már sűrű cserjések nőnek a hajdani gyepeken, a régi időkre már csak két használaton kívüli kút aknája emlékeztet.
Az Aszal-völgyben igen ritka növénytársulások vannak és egy felmérés szerint 18 védett faj is található ezen a területen – mondta Östör Annamária Öreghegy és Csala önkormányzati képviselője. Fontosnak nevezte, hogy a védetté nyilvánított területet táblákkal jelölik meg és a Városgondnokság gondoskodik mostantól az őrzési és fenntartási feladatok ellátásról is. A védetté nyilvánítás azért is nagyon fontos, mert az Öreghegyről nagyon sokan mennek ki futni, kutyát sétáltatni az Aszal-völgybe. Csupán húsz éve ismert, hogy az Aszal-völgy és északi mellékvölgye, a Rácvölgy kivételesen gazdag növényvilággal rendelkezik. Majdnem kéttucatnyi védett növényfajt találtak a szakemberek, ez a völgy a Mezőföld egyik legszebb megmaradt löszvölgye!
Március elejétől, a kisvirágú hunyor és a leánykökörcsin nyílásától egészen késő őszig, az aranyfürt és a csillagőszirózsa termésérleléséig a gyepeken, erdőszéleken mindig van virág, melyek rengeteg rovart vonzanak. A bokrosokban, sűrű aljnövényzetű erdőkben tucatszám fészkelnek az énekesmadarak: mezei- és kis poszáta, fülemüle, citromsármány, sárgarigó. A magas fákon egerészölyv üt tanyát, az elhagyott varjúfészkekben vörös vércse, kabasólyom, erdei fülesbagoly neveli fiókáit. A záportározó szélén néhány színpompás gyurgyalag is otthonra lel.
Természetvédelmi szempontból a gyepek a legértékesebbek, a védett növényfajok döntő hányada itt él. Fontos feladat, hogy a nyílt löszgyepek becserjésedését megakadályozzuk, részben kézi erővel, részben legelő állatokkal. Hosszú ideig ide hordták megsemmisítésre a robbanószereket, az öreghegyi csatornázás idején szinte minden napra jutott egy robbantás. Ezt végül a közelmúltban sikerült megtiltani, de a tájon ütött sebek még sokáig láthatóak lesznek.
A völgy most már nem csak közösségi szintű (Natura 2000-es), hanem helyi védelmet is élvez, azaz Székesfehérvár méltó módon igyekszik megóvni ezt a természetes virágoskertet. A völgynek minden adottsága megvan ahhoz, hogy a természetben alázattal viselkedő, az értékekre felfigyelő, azokban csupán gyönyörködni kívánó városlakók kellemes sétákat tegyenek itt, ismerkedjenek az ősi Mezőföld egy megmaradt darabkájával. Ebben a tervek szerint hamarosan információs tábla és kísérőfüzet is segítséget nyújt majd.
Sajnos a védelemre az Aszal-völgy ugyancsak rászorult: a terület szélén éktelenkedő szemétkupacok arról árulkodnak, hogy sok fehérvári még mindig nem ismeri a csalai szeméttelepre vagy a városi hulladékudvarra vezető utat, és inkább saját ivóvízbázisát teszi tönkre. A záportározó gyepét felszaggató terepmotorosok is rendszeresen megjelennek, nem törődve sem a kerekek által okozott károkkal, sem az élővilág és a bennük gyönyörködni kívánó embertársaik nyugalmával. A legfontosabb, hogy az Aszal-völgyet érintő károkozókkal szemben együttesen fellépjünk, hogy ebben a gyönyörű völgyben a következő nemzedékeknek is érdemes legyen körülnézniük.
