Tapintható várostérkép a Liszt Ferenc utca elején

Az avató ünnepség Hont megyei dudanótával kezdődött, Várai Áron, a Székesfehérvári Hermann László Zeneművészeti Szakközépiskola tanulójának előadásában. Nagy Edit és Pintér Balázs szobrászművészek alkotását Brájer Éva alpolgármester avatta fel. Beszédében egy sok évvel ezelőtti baráti beszélgetést idézett fel, amelyben emlékei szerint azt mondta, úgy érzi, legkevésbé fény nélkül tudja elképzelni az életét: „Nagyon megrendítő volt számomra ez a beszélgetés. Az ezt követő években kerestem azokat a lehetőségeket, alkalmakat, hogy látássérült emberek között legyek, olyan programokon vegyek részt, amelyek segítenek ebben a fény nélküli világban eligazodni. Külön öröm, hogy egy gyönyörű történelmi belváros tapintható alkotását avatjuk ma Székesfehérváron: talán ezzel segítünk a látássérülteknek, hogy mindabban a csodában, amiben nekünk a szemünk, a látásunk által részünk lehet, azt megtapasztalhatják a kezük, a tapintás által.”

A Tapintható térképet Brájer Éva és Fehér Jánosné Nelli leplezték le, majd a köztéri alkotást Spányi Antal megyés püspök áldotta meg: „Amikor gyengénlátó, rosszul látó vagy egyáltalán nem látó embertársainkat próbáljuk megajándékozni egy olyan esztétikai élménnyel, ami számunkra természetes és magától értetődő – a formák és színek csodálatos gazdagságából szándékozunk adni.” – fogalmazott Spányi Antal az emberi örömök, szomorúságok megosztásának felelősségét hangsúlyozva egy olyan alkotás avatásán, amelyet a szeretet és tehetség hozott létre.

Lengyel Zsófia látássérült paratriatlonista, volt a rendezvény moderátora, aki reményét fejezte ki, hogy Székesfehérvárt a jövőben nemcsak a sport városaként, hanem az integráció, a befogadás városaként is emlegetik majd.