Szülőfalujában állítottak emléket Takács Nándor püspök tiszteletére

Takács Nándor Rábacsanakon született, 1927-ben. Középfokú tanulmányait a karmelita rend kisszemináriumában végezte. 1942-ben belépett a karmelita szerzetesrendbe, 1948-ban örökfogadalmat tett. A rend keszthelyi főiskoláján tanult tovább, 1950-ben - amikor rendjének működési engedélyét megvonta az állam - a Központi Szemináriumba került. Teológiai doktorátust szerzett, a budapesti Központi Szeminárium énektanára és prefektusa volt 1954-től 1959-ig, amikor állami nyomásra a kispapok döntő többségével együtt tanáraikat is elüldözték az intézményből. Ekkor a papi működéstől is eltiltották: 1959 és 1973 között kántorként szolgált Gyöngyösön, Dömsödön, Csornán és Albertfalván. 1973-ban kaphatott újra papi beosztást: mosonmagyaróvári káplán lett. 1978-tól Tatabánya-Alsógalla plébánosa, majd 1986-tól a győri szeminárium tanára és spirituálisa lett. 1988. december 30-án nevezte ki II. János Pál pápa székesfehérvári segédpüspöknek. Szakos Gyula nyugállományba vonulásakor, 1991 őszén vette át a Székesfehérvári Egyházmegye kormányzását.

Püspökként gondja volt a katolikus óvodákra és iskolákra, egyházmegyei tulajdonba került vissza a Szent István Művelődési Ház. Prohászka Ottokár és Shvoy Lajos után harmadikként Takács Nándor püspök egyházmegyei zsinatot hívott össze. Irányítása alatt nagyszabású templomrekonstrukciók indultak meg, új templomok épültek Dunaújvárosban, Százhalombattán és Oroszlányban. Kezdeményezésére szervezték újjá és nyitották meg az Egyházmegyei Múzeumot. 2000-ben Fejér megye, 2001-ben Székesfehérvár tüntette ki Díszpolgári címmel. 2003-ban vonult nyugállományba, 2016. július 11-én hunyt el.

forrás: Gyopáros Alpár országgyűlési képviselő facebook oldala, szekesfehervar.hu
fényképek: Szabados Tibi és Pozsgai Ákos