Szőlőt és gyümölcsöket szenteltek a Rác utcai szerb ortodox templomban

Krisztus, nem sokkal halála és szenvedése előtt kiválasztott három apostolt, - Pétert, Jakabot és Jánost - akikről azt gondolta, hogy annyira erősek a hitben, hogyha megmutatja nekik a Mennyei Atyától származó isteni dicsőségét, akkor ők ki fogják bírni azt a lelki szenvedést, amit majd átélnek a keresztre feszítés által. Felvitte őket a Tábor-hegyre. Ott Jézus arca és ruhája hófehéren ragyogni kezdett.

„A Szentírás azt mondja, hogy az Isten a világosságban lakozik. Ha megnézzük ezt az evangéliumi üzenetet, akkor láthatjuk, hogy Krisztus megmutatja isteni dicsőségét, de ezt úgy teszi, hogy szerény és alázatos marad; csak néhány tanítvány előtt, akiről azt remélte, hogy már megerősödött bennük az örömhír szava.

Jézus Krisztus útja ebben a világban mindig az alázat útja volt.

Már születésében is; nem egy fényes palotában látta meg a napvilágot, hanem egy istállóban. Később alázattal veszi a Jordánban a szent keresztséget. Jézus azért mutatta még meg ezt a világosságot, hogy üzenje az embernek:

A világban való sötétség, hideg és félelem nem tart a végsőkig, mert Isten szeretete minden legyőz.

Eljött, hogy elmondja nekünk, hogy az ember élete arra szánatott, hogy örökkévaló legyen. De ez csak úgy lehetséges, ha megtartjuk a bűnbánatot, hogy megtisztítsuk lelki szemeinket, hogy láthassuk Isten világosságát. Mert az Isten világossága beragyog mindeneket;

Mindennek örökkévaló élete és tartalma lesz.

Ezért, amikor ez a világosság leszáll, hálát adunk az Úrnak, - nemcsak a szentáldozásban, a kenyérben és a borban - hanem, amiből a bor lesz, a szőlő teremtésében. Imádkozunk, hogy a Jóisten kegyelme szálljon le a szőlőszemekre és szentelje meg azokat, hogy házainkba vigyük Istennek fényességét, dicsőségét és az örök életet.” - imádkozta ünnepi szentbeszédében Pavle Kaplan, esperes.

„Urunk színeváltozásának ünnepén van szokásban a szőlő és gyümölcsszentelés. Akinek saját termése van, szokás ilyenkor hozni belőle a templomba, amit aztán megszentel a pap és a liturgia végén a közösség együtt elfogyasztja.” - emelte ki Sándorovits László, a Székesfehérvári Szerb Nemzetiségi Önkormányzat elnöke.