Több hazai állomás érintése után Székesfehérvárra érkezett szombaton a „Szétlőtt városok: Poznan – Budapest 1956” című vándorkiállítás. A fotókkal gazdagon illusztrált, három nyelven írott tablók az 56-os forradalom és szabadságharcnak illetve a poznani júniusnak állítanak emléket. A tárlat október 23-ig látható a Városháza első emeleti aulájában.
Több hazai állomás érintése után Székesfehérvárra érkezett szombaton a „Szétlőtt városok: Poznan – Budapest 1956” című vándorkiállítás. A fotókkal gazdagon illusztrált, három nyelven írott tablók az 56-os forradalom és szabadságharcnak illetve a poznani júniusnak állítanak emléket. A tárlat október 23-ig látható a Városháza első emeleti aulájában.
KÉPGALÉRIA a kiállítás megnyitójáról
A lengyelországi Poznan munkásai az alacsony bérek, a norma megemelése és az évek óta tartó megalázottság ellen 1956. június 28-án kezdték meg a tüntetésüket, amely fokozatosan kiszélesedett és konkrét követeléseket megfogalmazó forradalmi megmozdulássá alakult. A tüntetéssorozat kiteljesedését a hatalom kíméletlenül vérbe fojtotta. A poznani események szolgáltak előzményül a magyar nép 1956 őszi szabadságküzdelmének. Október 23-án a budapesti Műszaki Egyetem hallgatói a lengyel nép melletti szolidaritási tüntetésre határozták el magukat, amely továbbgyűrűzve vált világtörténelmi eseménnyé.
A lengyel és a magyar nép sorsközösségét, összetartozását és a két város hősies áldozatvállalását mutatja be a „Szétlőtt városok: Poznan – Budapest 1956” című vándorkiállítás, melyet szombaton délután Róth Péter Fehérvár alpolgármestere és Michal Andrukonis, a Lengyel Köztársaság Budapesti Nagykövetségének megbízott ügyvivője mondott köszöntőt.„
Azt mondják, hogy akit a Jóisten szeret, azt nemcsak sikerekkel, hanem próbatételekkel is elhalmozza. Él Közép-Európában két nép, melynek a dicső és felemelő évszázadokon mellett sok próbatételt is hozott a történelem. Mindannyian megtapasztaltuk, milyen volt az, amikor a nagyhatalmak rajzolgatták a határainkat, és amikor a nagyhatalmi alkuk vasfüggönyök mögé kényszerítettek minket. De a történelmi tapasztalás az, hogy mi mindig számíthattunk egymásra! Ha kellett, akkor Sobieski János jött a hadseregével, vagy II. János Pál segített a lelki erejével.” – mondta Róth Péter Fehérvár alpolgármestere. "
Nagy öröm, hogy a Városházán nyithatjuk meg a kiállítást, mely közös történelmünk egy kiemelkedő esztendejére hívja fel a figyelmet, hiszen 1956-ban mind a két nép azt mondta, hogy elég volt." Kiemelte, hogy egy
kopjafával tisztelegnek az 1956-os magyar forradalom áldozatai előtt Székesfehérvár lengyelországi testvérvárosában, Opoléban. A mintegy két és fél méter magas, magyar és fehérvári szimbolumokkal díszített alkotást Horváth János szobrászművész készítette.
Michal Andrukonis, a Lengyel Köztársaság Budapesti Nagykövetségének megbízott ügyvivője nyitotta meg a kiállítást. Mint mondta a lengyel-magyar barátság kiemelt jelentőségű és egyik kulcsszava a szabadság. Kiemelte Bem Józsefet és a II. világháborúban a lengyel menekültek befogadását. „A szabadság jelentősége mindkét nép számára megkérdőjelezhetetlen, és ma is nagy fontosságú. 1956 eseményei a lengyel magyar szolidaritás jegyében telt és Poznant illetve Budapestet az önkényuralom ellenni ellenállás is összeköti. Számos közös érdekünk van van jelenleg is a közös Európában és nem feledkezhetünk meg arról, hogy mekkora árat fizettek a lengyelek és a magyarok is ezért a közös Európáért.”
A kiállításmegnyitó után a Megyei Művelődési Központban ünnepi koncert volt, ahol a Hermann László Zeneiskola, valamint az opolei Chopin Állami Zeneiskola diákjai léptek fel.
