Virágvasárnap ünnepli az Egyház Krisztus Urunk Jeruzsálembe való bevonulását és ezzel megkezdődik a Nagyhét. A húsvétra felkészítő nagyböjt legjelesebb időszaka Jézus szenvedésén, kereszthalálán át a feltámadásáig tartó eseményeket idézi fel. Az idei szélsőséges időjárás miatt a barkaszenteléssel és a körmenettel kezdődő szentmisét a Szent István király Székesegyházban tartották.
Az ünnepi liturgiát Spányi Antal megyés püspök mutatta be Szakács Péter püspöki titkárral és Dózsa István plébánossal.
„Mindenható, örök Isten, szenteld meg áldásoddal ezeket az ágakat, hogy mi, akik most örvendezve lépünk Krisztus Király nyomába, őáltala egykor az örök Jeruzsálembe is eljussunk.” – áldotta meg a főpásztor a barkákat és Szakács Péter püspöki titkár felolvasta a bevonulás evangéliumát.
A szentmise körmenettel kezdődött, majd az Úr szenvedésének vasárnapján elénekelték a Passiót. Az Egyház ezzel kifejezi hitét, hogy a dicsőséges bevonulás annak az eseménysornak a kezdete, amely Jézus szenvedésével és halálával folytatódik, majd feltámadásával teljesedik be. Elhozva a megváltást, amely minden hívőben az örök élet reményét táplálja.
A Nagyhét ünnepélyes megnyitásán Spányi Antal püspök arra hívta fel a figyelmet, a keresztútra emlékezve ne csak Jézus szenvedését szemléljük, ne csak azt lássuk mennyire szenvedett az ostorozástól, a megaláztatástól, a bántalmazásokól, hanem próbáljuk megsejteni azt a szeretetet, amely Krisztus lelkében és szívében volt. Amely arra késztette Őt, hogy vállalja értünk a kereszt gyötrelmét és a halált is.
A saját akaratából ment be elítélésének helyszínére Jeruzsálembe, ahol a tömeg lelkesen fogadta, mert nem gondoltak bele, hogy mi történik majd a bevonulás örömének eufóriája után. „Sokszor találkozhatunk az Úrral, csöndben, imádságban, meghitt szeretetben, amikor jelenlétét megsejtjük a természetben, a világban, a másik emberben. Legyen nyitott a szívünk és lelkünk arra, hogy azt az Istent lássuk meg, aki végtelen szeretettel fordul felénk, aki végtelen szeretettel akar bennünket minden bűntől megmenteni.”
A főpásztor azzal zárta gondolatait: a keresztény ember feladata, hogy elhagyja bűneit, megtisztult szívvel és lélekkel éljen. Ehhez Krisztus szeretetéből kap erőt. „Ha engedjük, hogy szeretete a szívünkbe áradjon, akkor mi is tudjuk szeretni Őt. A Nagyhéten sokszor gondoljunk erre, és ne csak az ünnep külsőségeinek előkészületeire figyeljünk, hanem a szerető Krisztussal akarjunk találkozni. Ez a szent időszak nagy lehetősége életünknek, hogy viszonozzuk szeretetét, szemléljük a fájdalmas, de egyszerre dicsőséges eseményeket, amelyben megtapasztaljuk Isten jóságának gyógyító és felemelő erejét. Az Úr kegyelme segítsen bennünket, hogy ez a hét az ő szeretetében és az ő szeretetének elfogadásával teljen.”
A virágvasárnapi szentmise végén a megyés püspök megköszönte, hogy sok család kisgyermekekkel vett részt vett az ünnepen és a város cserkészei is nagyszámban képviselték csapataikat.
