Székesfehérvár áldásos árnyékában – bemutatták Gelencsér József könyvét

"Életem évtizedek óta két kultúra, két tudomány által határolt keretek között zajlik. Az egyik a népi, a másik a jogi kultúra. Az előbbi az ősit, a hagyományost jelenti; a múlt, az elődök örökségét, a nemzet iránti hűséget. Az utóbbi, a jog a jelen és a jövő formálását, az európai hatásokat, a sajátos gondolkodásmódot” - vallja magáról a szerző, aki mindkét tudományterületről szerzett ismeretit kibontakoztatta a 688 oldalas könyvben.

Bemutatták Gelencsér József új könyvét

Gelencsér József évtizedek óta kutatja szülőfaluja, Sárkeresztes néprajzát, számos tanulmánya, könyve jelent meg erről a kis faluról.

Sárkeresztes Székesfehérvárhoz nagyon közel fekszik, ezer szállal kötődött és kötődik a királyi városhoz. Mindez megfogható a népi kultúra, a közösség sorsában és az egyéni sorsokban is: erről is szól az öt nagy fejezetből álló könyv gazdagon illusztrálva.

A könyvbemutatón Cser-Palkovics András polgármester kiemelte, nagyon izgalmas a néprajz és a jog egy kötetben való megjelenése, és érdekes az a kérdés is, hogyan tud a nagyváros és környezete egymás mellett élni, hogyan hatnak egymásra. „Sárkeresztes és Székesfehérvár története közös történet, nem tudunk egymás nélkül fejlődni. Fehérvár akkor tud fejlődni, ha a környező települései fejlődnek.” - tette hozzá.

A könyvet neves szakértők, Dr. S. Lackovits Emőke néprajzkutató és Dr. Kiss László jogász professzor mutatták be a két tudományterület oldaláról.

„Gelencsér József kiváló szakember és érző ember, aki a múltat összeköti a jelennel és a jelenből a jövőbe tekintve menti át a történelmi múlt maradandó értékeit.” - jellemezte dr. Kiss László Professzor Emeritus, volt alkotmánybíró a szerzőt, akihez 50 éves barátság fűzi. Dr. Kiss László jó szívvel ajánlotta mindazoknak a könyvet, akik a mai rohanó világban készséget mutatnak a múlt értékes hagyományainak, hagyatékának megismerésére.

dr. Laczkovits Emőke, a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum néprajzkutatója kiemelte, hogy a szerző ízesen, szeretettel és rendkívüli alapossággal ír szülőfalujáról. Példaként számos olyan történetet elevenített fel a könyvből, amelyekből kiderül, milyen összetartó, a szokásjogot ápoló közössége volt a településnek.