Sporttörténelmi gólt lőtt a Sapa Fehérvár kapusa

 

A magyar szövetség archívumában az utolsó bejegyzés, amely szerint kapust gólt szerzett, 1946. január 29-i keltezésű. Akkor a legendás Hircsák István ötször is eredményes volt egy összecsapáson, amely 36-0-ra végződött. Csakhogy: 1967-ig a kapusok átkorcsolyázhattak a félpályán, azóta ez tilos számukra. A hokikapusok csak hatalmas szerencsével és megfelelő ütőkezeléssel tudnak gólt szerezni. Nem véletlen, hogy az észak-amerikai profiliga (NHL) 1917 óta íródó történetében csupán 11 ilyen találat született. 

 

Egyrészt gyakorlatilag akkor van csak esély gólt ütni, ha az egy-két gólos hátrányban lévő ellenfél lehozza a saját kapusát, másrészt meg úgy és olyan erővel kell megütni a korongot, hogy ne tudja megállítani az ellenfél egyik játékosa sem. A kapusok lövése technikailag sem egyszerű, mivel az úgynevezett lepkés kesztyűvel nem tudják megmarkolni a botjukat, csak szorítani, így messze nem képesek olyan erőt kifejteni a kísérlet során, mint a mezőnyjátékosok. És még el is kell találni az 50-55 méterre lévő túloldali kaput.

 

Kapus lehet úgy is hivatalos gólszerző, hogy az ellenfél öngólt üt. Mivel a hokiban nem jegyeznek "öngólszerzőt", az ellenfél utolsó koronghoz ért játékosát - aki lehet kapus is - tekintik gólszerzőnek.

Bálizs csapata a hajrára 5-3-as vezetéssel fordult. A vendégek lehozták kapusukat, és mezőnyjátékost küldtek helyére a jégre. A hazaiak hálóőre ugyanakkor a feléje lőtt korongot megállította, felemelte a pakkot, amelyet az egyik brassói hátvéd még megpróbált a levegőben elütni, de nem érte el. A korong a félpálya közelében landolt a jégen, majd nagy sebeséggel az üres brassói kapuba csúszott. Ezzel lett 6-3 a végeredmény.