Egykori tanítványok, barátok és tisztelők gyűltek össze szerdán koraeste Prof. Dr. Romhányi György emléktáblájánál az Oskola utcában. Az orvosképzés kiemelkedő alakja előtt koszorúzással tisztelegtek, majd a Hiemer-házban emlékülést tartottak. Romhányi-díjban idén posztumusz Dr. Brasch Hilda, valamint közösen a Dr. Szikra Lenke – Dr. Székely Iván házaspár részesült.
Prof. Dr. Romhányi György 1905-ben született a Fejér megyei Száron. A helyi elemiben kezdett tanulni, majd a székesfehérvári Ciszterci Rendi Szent István Katolikus Főgimnázium növendéke lett.
Felsőfokú tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi fakultásán folytatta. A Pécsi Orvostudományi Egyetem Kórbonctani Intézetének katedráján teljesedett ki pályája, oktatói tevékenységét a hallgatók iránti feltétel nélküli szeretettel és a szigorúságban is inspirálni tudással jellemzik. Utánozhatatlan előadóként tartják számon, hallgatóival a személyes kapcsolat kialakítására törekedett. Mint tanítványai vallják: szakmaiság, emberség, humor, sőt a művészetek ismerete és népszerűsítése terén sem volt párja. A Fejér Megyei Szent György Egyetemi Oktató Kórházban az auditórium elnevezésével tisztelegtek Romhányi professzor emléke előtt, a Vörösmarty Mihály Könyvtár Olvasótermének falán pedig a Magyar Orvosi Kamara tiszteletének jeleként emléktábla hirdeti örökségét. Emlékére évről évre összegyűlnek tanítványai, barátai és tisztelői.
Romhányi-emlékülés és díjátadás 2022
Az Oskola utcai táblánál kezdődött a megemlékezések sora szerdán délután. Az egykori tanítványok képviseletében Dr. Gógl Árpád korábbi miniszter és Dr. Simon Kornél professzor, a Magyar Orvosi Kamara nevében Dr. Eigemann Éva, Dr. Móricz István és Dr. Kovács Krisztián megyei elnök, míg a MOK Képzési Alapítványa képviseletében Dr. Halász Judit és Dr. Derényi Gábor koszorúzott.
A Hiemer-házban emléküléssel folytatódott a program, ahol Dr. Derényi Gábor köszöntötte a résztvevőket – külön kiemelve Dr. Bucsi Lászlót, a Fejér Megyei Szent György Egyetemi Oktató Kórház főigazgatóját és a Romhányi professzor szülőfalujából, Szárról érkezett vendégeket is.
Elsőként Dr. Solt Istvánról, a szervezet idén februárban elhunyt alapítójáról, a Magyar Orvosi Kamara Fejér Megyei Szervezetének korábbi alelnökéről, nyugalmazott osztályvezetőről emlékezett meg. Mint mondta, „Solt főorvos úr részese lehetett sok ezer beteg gyógyulásának, és sok beteg, illetve tanítvány fog emlékezni a gyógyító munka során szerzett és átadott tapasztalataira és tanácsaira.”
A Prof. Dr. Romhányi György-díjat 1999 óta évente egyszer ítélik oda Fejér megyei orvosoknak. Az idei esztendőben posztumusz Dr. Brasch Hilda, valamint – rendhagyó módon, közösen – a Dr. Szikra Lenke és Dr. Székely Iván házaspár részesült az elismerésben.
Dr. Brasch Hilda 1980 januárjától – Dr. Gógl Árpád és Dr. Solt István hívására – csatlakozott a Székesfehérvári Megyei Kórház Belgyógyászatához. Szakmai tevékenységének kiemelkedő eredménye a nefrológiai fekvőbeteg és gondozási hálózat kialakítása, amely régiós szinten biztosította a vesebetegek korszerű szemléletű gyógyítását. Csendes, nagy munkabírású, betegcentrikus és kitűnő szakmai képzettségű személyisége, fájóan korai halála miatt, sokaknak hiányzik.
Az emlékülésen Dr. Szikra Lenke és Dr. Székely Iván – az idén közösen díjazott orvos házaspár – rövid előadás keretében ismertette szakmai pályafutását. „Ha felmerül bárkiben kérdés, hogyan lesz valakiből mikrobiológus, nos, házasságkötés révén.” – osztotta meg a hallgatósággal egykori pályaválasztásáról Dr. Szikra Lenke. 1971-től nyugdíjazásáig egyetlen munkahelyen, a Fejér Megyei KÖJÁL, majd ÁNTSZ kötelékében végezte hivatását, több lépcsőfokot követően regionális mikrobiológiai szakfőorvosként is szolgálva a gyógyítás ügyét.
Dr. Székely Iván Székesfehérváron született és diplomaszerzése után városunkba tért vissza. Orvosi pályáját a székesfehérvári kórházban kezdte és nyugdíjba vonulásáig ez volt az egyetlen munkahelye, mégis hosszú és nagyon színvonalas szakmai utat járt be. Mint fogalmazott, a Belgyógyászaton mindent gyógyítottak, a technikai és eszközbeli szűkösség közepette is. Specializációja után a gasztroenterológia, főként pedig az endoszkópia, a gyulladásos bélbetegségek és a helicobacter pylori váltak működési területévé. Ez utóbbi esetében szakmailag is összekapcsolódott tevékenységük feleségével.
„A helicobacter felfedezését követően életem hites párja arra ösztönzött, hogy próbálkozzunk meg a helicobacter pylori tenyésztéssel. (...) Tudomásunk szerint az országban a fehérvárin túl más laboratóriumnál nem sikerült ezt az eredményt, mint nálunk elérni. Izolálni ugyan tudtak helicobacter pylorit, de rendszeres rezisztenciavizsgálatokat - mint amiket mi végeztünk - már nem tudtak végezni. Ezért laboratóriumunk arra is vállalkozott, hogy az ország más területeiről származó betegek mintáit is megvizsgáljuk. Így referencialaboratórium lettünk.” – számolt be előadásában Dr. Szikra Lenke. Összegzésként pedig úgy fogalmazott: a mikrobiológia az orvostudomány nagyon szép területe, ami sok izgalommal, sok kihívással, némi örömmel és némi sikerrel is jár.
A tudomány fele játék, fele szenvedés – idézte Romhányi professzort Dr. Székely Iván, kiemelve, hogy saját bevallása ő az előbbit élvezte mindig – és élvezi ma is – hivatása során. „Visszatekintve az elmúlt évtizedekre, konstatálhatjuk, hogy az orvostudomány borzasztóan sokat fejlődött. Ezzel párhuzamosan szemléletünk is kicsit átalakult. Azonban azok az alapelvek, amelyeket Romhányi professzor vallott és tanított: felkészültség, szakmai alázat, empátia, a beteg ember méltóságának tiszteletben tartása – változatlanul érvényesek! Igyekeztem képességeim szerint a munkámat ennek szellemében végezni. Azt remélem, ha Romhányi professzor úr most felülről végignézne rajtunk, talán ő is úgy gondolná, hogy nem dobtuk el a zászlót!” – zárta gondolatait.
A hagyományos éves találkozó idén is a tanítványok és tisztelők számára közös origót jelentő professzor személyiségét felelevenítő filmvetítéssel zárult.
