„Rajtunk múlik, milyen lesz ez a világ” - elsőcsütörtöki püspöki mise Öreghegyen

„Különböző eszközök után vágyódunk. A XXI. század embere eszközök nélkül nem tud meglenni. Okosotthonról álmodik, ahol mindent az eszközök irányítanak. Amikor reggel elindulunk, tapogatjuk a zsebünket, hogy megvan-e a telefon? - és ha nincs nálunk, el vagyunk veszve. Borzasztó állapot, borzasztó érzés.

Nem szégyen, ilyenné lett a világ.

Keressük az eszközöket. Furcsa ez az eszközökbe való kapaszkodás.

Elsőcsütörtöki püspöki szentmise az Öreghegyi templomban

Eszköztelenségben küldte el őket.

Úgy, ahogy Jézus is eszköztelenül hívta el az apostolokat. Nekik megvolt a maguk kis élete, berendezve, ha nem is dőzsölésre de tisztes szegénységre. Volt csónak, halászháló, valamiféle otthon. Szent Józsefnek is megvoltak az ácsszerszámai és tudták éni a maguk életét.

Jézus volt az, akinek semmije nem volt.

El is kellett mondania, hogy ha engem akartok követni, készüljetek arra, hogy az Emberfiának nincs hova lehajtania a fejét.

Ha úgy teszik, a róka és a madár is sokkal jobb helyzetben van, mert van odúja és van fészke. Egyetlen tulajdona volt, - a Mária által szőtt köntöse, - amelyet magáénak mondhatott, más egyebe nem volt. Ebben az eszköztelenségben, a belőle áradó kegyelmi erővel, szívének szeretetével és szavának személes erejével szólította meg az apostolokat és így hívta őket:

„Jöjj és kövess engem!”

És az apostolok tudták mit vállalnak. Akik a Szentírást mélyebben kutatják, tudják, hogy valójában Jézus újra meg újra hívta őket. Ebben az újra meg újra való meghívásban egyre inkább megértették, hogy mit is vállalnak.

Ebben az eszköztelenségben küldi őket Jézus, hogy semmi másban ne bízzanak, értsék meg, hogy a vele való személyes kapcsolat az erejük és róla szóló tanúságtételük az egyetlen eszközük, amellyel egy embert megmentenek és amellyel a világot javítják.” - emelte ki szentbeszédében Spányi Antal, püspök.

„Ha akarunk tanulni tőlük és valamit meg akarunk sejteni, hogy a magunk módján tudjuk a küldetésüket folytatni, - hiszen bennünket is küld a Krisztus – akkor nekünk is arra kell törekedni, hogy az a személyes kapcsolat legyen mély, erős, eleven és hiteles. Ahogy egy személyes kapcsolatot mindig ápolni kell, ahogy egy személyes kapcsolattal mindig törődni kell, azért áldozatot kell hozni, kell, hogy az ember szíve-lelke mélyéig befogadja azt; nekünk elsősorban Jézus felé kell így fordulnunk.

Hogyan ápoljuk a kapcsolatunkat Jézussal? Milyenek az imádságaink? Mit tudok én tenni azért, hogy Jézushoz közelebb kerüljek? Mik azok a cselekedetek, gondolatok, belső érzések, amelyeket legalább próbálok formálni, alakítani, hogy azzal Jézushoz tudjak tartozni?

Tanúságot kell tenni.

Szóval, világos szóval, állásfoglalással, amihez erőre van szükségünk. Megszoktuk, hogy hallgatunk, a hallgatásban nem mondjuk ki az igazat. Nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk, amit megtapasztaltunk. Krisztus szeretetéről, a tőle kapott tanítás igazságáról, az új élet reményéről és szépségéról.

Ránk van bízva ez a világ. Rajtunk múlik, milyen lesz ez a világ. ” - tette hozzá a Székesfehérvári Egyházmegye főpásztora. Az eseményen rész vett Deák Lajosné, önkormányzati képviselő is.