Püspöki mise a Krisztus Király Plébánia búcsúnapján - Halmay Tivadar kapta a Krisztus Király-díjat

Mindannyiunk szeme előtt ott vannak azok a festmények, képek, amelyek Krisztust mint királyt ábrázolják. Krisztus fején azonban nincs díszes aranykorona. Krisztus vállát nem ékesíti olyan bíborpalást, amely a királyokhoz, a földi királyokhoz illik, Krisztust nem veszik körül a szolgák és testőrök seregei. Krisztus országa valami egészen más. Krisztus királysága teljesen máshonnan fakad és teljesen más célt akar az ember felé fölajánlani és az embernek megmutatni - kezdte szentbeszédét Spányi Antal püspök.

Ünnepi, püspöki szentmise a Krisztus Király Napokon

"Látjuk a királyokat, láttuk Heródest is, akinek nem volt sok hatalma, nem volt sok tekintélye, de nyilván volt gazdagsága és volt földi hatalma, ami félelemmel őrzött hatalom volt. Féltette és rettegett, hogy egyszer, ha valami itt történik a királyságot elragadják a kezéből. Így volt képes arra az aljas és embertelen cselekedete, amelyet mi, mint a betlehemi gyermekgyilkosságként emlegetünk. Amikor a három királyoktól megtudta, hogy megszületett az új király, akkor kész volt a környéken az összes gyermeket, fiúgyermeket megöletni. Persze voltak másféle királyok is. A mi történelmünkben Szent László királyra is gondolhatunk, aki vitéz volt, aki hívő, keresztény volt, aki jámbor ember volt, aki igazságos volt, és aki valóban szolgálni akart hatalmával.

Krisztus király, másképp király. Krisztus királyt, másképp akar bennünket maga mellett tudni, nem úgy, mint azok, akik pénzt, hatalmat mozgósítva próbálnak maguknak királyságot szerezni, hatalmat szerezni, befolyásolást az emberek élete és a világ történelme fölött. Krisztus király eljött, mert elküldte hozzánk az Atya."

Küldetése világos volt, azért jött, hogy szolgáljon. Azért jött, hogy tanítson, hogy gyógyítson és, hogy bennünket új úton vezessen - mondta Spányi Antal.

"Látjuk Jézust fiatalon a szegények mellett, gyógyítja őket, vigasztalja, a bűnösöket fölemeli a bűneiket megbocsátva és egy új életet ajándékoz nekik. Tanít vele mindannyiunkat. Kétezer év óta és tanít mindannyiunkat a világ végéig, hogy megszabadulva a bűnök rabságából, bilincseiből, Isten szeretetében, szabadon tudjunk élni és tudjuk egymást szeretni Krisztus törvénye szerint.

Látjuk a mi Árpád-házi szentjeinket és látjuk történelmünk szentjeit, akik mindig, minden körülmények között, tudták, hogy mit kell tennünk, mit vár tőlünk Krisztus. Tudták, hogy honnan kaphatnak erőt hozzá, és tudták, hogy ha egyszer gyengék voltak, ha egyszer besodródtak, elbuktak, hol remélhetik a bűnbocsánatot, az új életet. Hova kell fordulniuk, ahol nem fenyegetettség, börtön és büntetés, hanem irgalom, szeretet és fölemelkedés várja őket."

A püspök szentbeszédében kiemelte, hogy Krisztus királya lesz annak, aki szívébe fogadja, akinek az életét nem világi ábrándok, nem világi vágyak vezérlik. "Fontos, hogy Krisztust követve figyeljünk az ő tanítására. A krisztusi evangéliumot mindenki megértheti. A kicsi gyermek, az idős felnőtt, az, aki kevesebb iskolát végzett, és az is, aki a legmagasabb tudományos szintekre jutott, mindenki egyformán megértheti Krisztus tanítását. Nekünk erre kell figyelnünk, és arra kell törekednünk, hogy ha Krisztust akarjuk királyunknak, akkor fogadjuk be az Ő szavait. Valóban tetteinknek, cselekedeteinknek legyen Ő az ura és mozgatója. Ott lesznek bennünk azok a cselekedetek, amelyeket Krisztus cselekedett, a felebaráti szeretetet, a kedvesség, a türelem, a megbocsátás, az újrakezdés, a hűség, a kitartás, az áldozatvállalás, mind-mind az életünkhöz fog tartozni. Ennek, sokszor úgy érezzük, kevés jelét látjuk. Többször arról hallunk híreket, hogy sokan vannak, akik hűségesek az egyházhoz, vállalják akár a vértanúhalált is. Mégis azt gondolom, hogy a világ lehet, hogy sötétnek látszik, de mégiscsak biztos, hogy Krisztus királyé a végső győzelem, ezért nem szabad egy percre sem meginognunk, nem szabad egy percre sem elkeserednünk."

Spányi Antal arról is beszélt, hogy "történhetnek körülöttünk furcsa dolgok, elfogadhatatlan dolgok, fájdalmas és szomorú dolgok, de mégis Krisztus királyra tekintünk. Krisztus királyra, aki győz, aki elhozza majd az ő országát, az ő világát, amelyért annyiszor imádkozunk, amikor a Miatyánkot elmondjuk."

Az ünnepi mise Szent Erzsébet-napi kenyéráldással zárult, majd a három napon át tartó Krisztus Király Napok agapéval és kötetlen beszélgetéssel ér véget a templom melletti közösségi házban.