A Nemzet Búcsúján Szepesi György beszéde után Puskás Ferencné kérésére Jose Carreras énekelt felvételről. A zene alatt a Real Madrid küldöttsége ment a koporsóhoz, s a világhírű spanyol együttes nevében, amellyel Puskás háromszor volt Bajnokcsapatok Európa Kupája-győztes, Ramon Calderón elnök búcsúzott a klub legendás csatárától. "Nemcsak a Real Madrid, hanem egész Spanyolország emlékezik, siratja legendás csatárát, aki a labdarúgás egy egész évtizedét meghatározta" - mondta Calderón, hangsúlyozva, hogy Puskás bálvány volt, minden gyermek példaképe, négyszeres gólkirály.
"Hős volt Spanyolországban és Magyarországon is, ahová mindig haza akart térni családja közébe" - jelentette ki, majd hozzátette: "Büszkék vagyunk rá, hogy a játékosunk volt, mellszobra által örökké velünk lesz. Köszönet Magyarországnak, hogy lehetővé tette eme futballzseni megszületését és hogy megosztotta a futballvilággal ezt a kitűnő játékost. Tegyünk meg mindent, hogy emléke örökké éljen. Köszönjük Magyarország, köszönjük Pancho!"
Újabb filmrészletek következtek, aztán Puskás Ferenc felvétele, amelyen a Nótás kedvű volt az apám című dalt énekelte. A játéktéren népviseletbe öltözött párok táncoltak az emelvény körül.
Villar del Mar, a spanyol futballszövetség elnöke - Lennart Johansson, az európai szövetség elnöke nevében is - így búcsúzott a játékostól: "Puskás a XX. század egyik hőseként marad meg a labdarúgás kollektív emlékezetében." Ahogy fogalmazott: "1952-től 1962-ig, Helsinkitől Amszterdamig minden stadion gyepét megsimogatta a Kispest csatárának legendás bal lába." "Csodálatos nagykövete volt a magyar nemzetnek" - szögezte le Villar Mar.
Dalba foglalva a Miatyánk hangzott el Géczi Erika és a Kormorán előadásában, majd Szöllősi Zoltán versét, Csurka László mondta el, s Kodály Zoltán Esti dalát hallgathatta meg a közönség. A zene alatt válogatott melegítőbe öltözött játékosok állták körül a koporsót, amelyet négy nagy fáklya világított meg.
Az egykori csapattárs Buzánszky Jenő búcsújában Eszterházy Jánost, a két világháború közötti időszak jeles felvidéki közéleti személyiségét idézte: "Csak az a Nemzet érdemes jobb sorsra és örök életre, amely meg tudja becsülni nagyjait, és amelynek szeme előtt lebeg azok példamutató munkássága." "Életét a labdarúgásnak szentelte, igazi barát és sportember volt a pályán és a pályán kívül. A pályán zseni, az életben ember tudott maradni. Beírta nevét abba az "Aranykönyvbe", amely a magyarok nagy cselekedeteit és világörökségét rögzíti. Ez megőrzi nevét örökre a XXI. század és a jövő évezredek magyarjai számára" - mondta az Aranycsapat kiváló védője.
Szavait újabb filmbejátszás követte, aztán Demjén Ferenc Kell még egy szó című száma következett. Közben az Õrezred a vendégek díszsorfala között elvonulva a pálya szélén álló ágyútalpra helyezte a koporsót. A Koltay Gábor által rendezett nemzet búcsúja végén a Himnusz hangzott el, az idő közben mintegy hét-nyolcezresre nőtt közönség Puskás Ferenc, Puskás Ferenc rigmussal, illetve tapssal köszönt el.
Miguel Ríos: Himno a la Alegría, azaz Beethoven IX. szimfóniájának feldolgozása csendült fel, a gyászmenet pedig elindult a Hősök terére, ahol katonai tiszteletadásra kerül sor. A menet élén lovas huszárok haladtak, őket követte a hat ló húzta kocsi az ágyútalppal. Közvetlenül a koporsó mögött az Aranycsapat két, még életben lévő játékosa, Buzánszky Jenő és Grosics Gyula ment.
