Posztumusz Penna Regia díj - Skorka Károly fehérvári újságíró kapta az elismerést

Idén is Vörösmarty Színházban gyűltek össze a helyi sajtó munkatársai a szabad sajtó napja alkalmából szervezett ünnepségen.

„A sajtóra, a sajtó szabadságára és azok művelőire gondolunk, akik egy olyan hivatást választottak, melynek szabad gyakorlása nélkül nem elképzelhető a demokratikus berendezkedés.” - mondta köszöntőjében Cser-Palkovics András Székesfehérvár polgármestere. „Mindig fontos azonban arra emlékeztetni magunkat, hogy a kimondott és az írott szó is felelősséggel jár. Amit mi ma szabadon megtehetünk, azért egykoron mások meghaltak. Ma egy olyan emberre emlékezünk, aki ezekért a vágyakért, az értékekért nagyon sokat áldozott. Hitt a szó erejében és hitt abban, kell, hogy legyen véleményünk a világ nagy kérdéseiről.” - mondta a város polgármestere. Arról is beszélt, hogy soha nem volt akkora felelőssége az újságíróknak, mint a 21. században, amikor bárki, bármit leírhat és megoszthat.

Posztumusz Penna Regia díjat kapott Skorka Károly

Skorka Károly 1903. július 23-án született a Nyitra megyei Aranyosmaróton. Székesfehérváron megörökölte azt a napilapot, amelyet Új Fehérvár néven alapítottak a húszas évek első felében Hajós József főszerkesztésével. Az Új Fehérvár az egyetlen helyi sajtó volt abban az időben, amely Székesfehérvár életéről nyomot hagyott. 1927-ben Skorka Károly írta és adta a hírt világszerte, amikor Prohászka Ottokár püspök meghalt.

A legszebb és legnehezebb idők újságírójaként vezette Skorka Károly az Új Fehérvár, a Székesfehérvári Napló és az ismét Új Fehérvár újságokat 1944-ig. A harmincas évek megújuló és történelmi rangját ismét visszakapó Székesfehérvár kiváló krónikása volt, megörökítve a koronázó város múltját, és akkor aktív jelenét. A háború hazug világa Skorka Károlyba fojtotta a tudósító szót, ezért visszabújt versei közé. A trianoni diktátumkor elvesztett haza iránti szeretete 1948-ban bosszulta meg magát, mert koncepciós per indult ellene „Igazságot Magyarországnak! című verse, valamint Prohászka Ottokár melletti kitartása miatt.

A Vörösmarty Színház kávézójában a Fehérvár Médiacentrum televíziós, rádiós és magazinos újságírói, a Fejér Megyei Hírlap és a nyolcezer.hu munkatársai, az Önkormányzat Kommunikációs Központ csapata és a szekesfehervar.hu szerkesztősége is ott volt.

Bújva, száműzve kellett élnie, lopva találkozni szeretett feleségével és Éva lányukkal. A meghurcoltatások évében is ember maradt, aki fehérvárinak vallotta magát. Az 1956-os forradalom idején ismét tollat ragadt, s az Új Fehérvár című újságot életre keltette, amelynek forradalmi számaiban is az emberek életéért aggódott, s az igazságot nem az élet ellenében akarta.

Példája a csendes, bölcs és forradalomban is kitartó újságírónak.

1956. október 28-án megválasztották a Székesfehérvári Nemzeti Bizottság intézőbizottságának elnökévé. A forradalom leverése után vádlói Skorka Károllyal szemben csak azt tudták felhozni, hogy lecserélte az akkor megszokott „Világ proletárjai egyesüljetek” kötelezőt a Szózat első soraira: „Hazádnak rendületlenül, légy híve, ó magyar!”. Börtönbe vetették a kommunista ítészek, ahol 1963-ban, az amnesztia előtti napokban teste megroppant, és meghalt. Székesfehérváron titokban kellett volna eltemetni, ám fehérváriak százai mentek akkor ki a temetőbe, s emeletek süveget, mikor a rögök kopogtak. Ha a Penna Regia-díjat egy embere miatt hozták volna létre, akkor ő Skorka Károly.