Polgármesteri Elismerő Emlékérmet vett át az idén 80 éves Pinke Miklós képzőművész

Irodájában fogadta dr. Cser-Palkovics András polgármester Pinke Miklós képzőművészt, pedagógust, a Székesfehérvári Művészek Társaságának alapító tagját, és nyújtotta át számára a Polgármesteri Elismerő Emlékérmet.

A díj Székesfehérvár közösségének és Önkormányzatának köszönetét, megbecsülését hivatott kifejezni az alkotó elmúlt évtizedekben végzett, kimagasló munkásságáért.

Nem érdem, hanem leginkább szerencse kérdése, hogy eddig vagyok „tartósítva”. – fogalmazott a találkozón Pinke Miklós, aki december 2-án tölti be 80. életévét.

Székesfehérváron született, a József Attila Gimnáziumba, kísérleti szakközépiskolai osztályba járt, ahol az érettségi mellett bútorasztalos végzettséget szerzett. 16 évesen kezdett rajzszakkörbe járni. Mint mesélte, sokféle alkotótevékenységgel foglalkozott élete során, például saját kezűleg épített fel három házat, két lakást pedig maga alakított át, amit nagyon élvezett. Az érettségi után képesítés nélküli pedagógusként dolgozott és – ahogy fogalmaz – „beleragadt” a tanításba, majd bekerült a város művészéletébe, és ekkortól, az 1970-es elejétől, közepétől indult el a festői pályája is.

Pinke Miklós az elmúlt évtizedekben rendszeres szereplője a városi, vármegyei és országos tárlatoknak, több gyűjteményes kiállítása nyílt meg.

Megalapította a művészeti tagozatot a Tóparti Gimnáziumban, 1992-től 2005-ig volt az intézmény pedagógusa, több periódusban tanított a II. Rákóczi Ferenc Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskolában és 35 éven át vezette a rajzolni, festeni vágyó diákoknak és felnőtteknek szóló Kondor Kört. Legutóbb idén augusztusban nyílt meg gyűjteményes kiállítása Késői Opus címmel, amely a 2019 óta keletkezett alkotásokból válogat.

Pinke Miklós manapság is tevékenyen éli a mindennapjait, nem tud és nem is akar leállni, egyszerre több képen is dolgozik.

Székesfehérváron, kertes házban él, amit nagyon élvez, és –mint mesélte – ha nem is fest, de mindig „vacakol valamit”: rendezi, keretezi a műveit, vagy éppen történelmi hajómodelleket épít. Korábban elképzelhetetlen volt számára az ebéd utáni pihenés, ma már azonban igényli ezt, majd jöhet a kertészkedés, a délutáni ügyintézés stb. Egykori pedagógusként nagyon büszke arra, hogy a tanítványai közül többen a pályatársai lettek művészként és rajztanárként.