Ötven éve Székesfehérvár szolgálatában - a Városházán köszöntötték Nyúl Józsefet

1973. június 15-én lépett be a Széphő Zrt. jogelődjéhez, az Ingatlankezelő Vállalathoz Nyúl József.

A hétgyermekes családból érkező, akkor éppen 14 esztendős fiatalember a ranglétra alsó fokáról indulva, segédmunkásként kezdte pályafutását. Szeneskönyvet, leveleket, iratokat hordott a fűtőházak között, majd egy kis idő elteltével segédfűtőként gondoskodott arról, hogy az őszi-téli időszakban a Lövölde és József Attila utca panelházaiban megfelelő legyen a hőmérséklet. Ehhez a 16 éves fiú harmadmagával napi 120 mázsa szenet pakolt a csillébe, és tolták be a garatra. A katonaságot követően gépkocsivezetőként állt újra munkába, így megismerve a vállalat építőipari részét is. A teherautókkal árut fuvarozott, majd a vállalat kisbuszára átülve jutott el többek között Gyulafehérvárra 1990-ben a városi delegációt szállítva, és több száz gyermeket vitt az ország különböző pontjaira táboroztatni. Tizenkét éve anyagbeszerzőként dolgozik, pályafutása 10 hónap múlva, nyugdíjba vonulásával zárul majd le.

A város alapvető közszolgáltatást végző cége a Széphő Zrt., ahol Nyúl József az első olyan munkatárs, aki 50 éve teljesít ott szolgálatot. Székesfehérvár nevében Polgármesteri Elismerő Emlékéremmel köszönte meg a közösségért végzett munkáját dr. Cser-Palkovics András.

A polgármester a Városházán fogadta és adta át az elismerést, Lehrner Zsolt alpolgármester és Szauter Ákos vezérigazgató jelenlétében. „Nyúl József pályafutása jó példája annak, hogy a hűség létezik: a város és annak egy cége, egy munkahely, egy kollektíva mellett. A több évtizedes szolgálatot érdemes bemutatni, és kötelességünk érte köszönetet mondani. Szerencsésnek mondhatja magát városunk, hiszen szép számmal vannak ilyen fehérváriak.” – hangsúlyozta a polgármester.

A köszöntést követően az ÖKK Podcast stúdiójában ültünk le beszélgetni Nyúl Józseffel. A műsorból kiderül, miért választotta 14 évesen a munkát a tanulás helyett, hány kilogramm szenet emel fel egy 16 éves fiatalember, és milyen gyorsan kellett a szívlapáttal etetni a vándorrostélyos szenes kazánt, hogy a panellakásokban megfelelő legyen a hőmérséklet.