Örökös fehérvári volt - Miegend Árpád emlékére

Miegend Árpád a hatvanas évek elején kötelezte el magát a film nyelvezetének és ábrázolásának mélyebb megismerésével. 

Nagy és egyedi ötletekkel járta a fesztiválokat, átütő erővel keresett utat magának ebben a műfajban. Az akkori filmes fesztiválokon újító  látásmódjára lett figyelmes Herskó János rendező is ahol újabb inspirációt kapott az akkori művészektől. A Videoton filmstúdió indításával és alapításavál újabb lehetőségeket kapott mint fehérvári, ahol művészetét a városban is egyre jobban megismerték. A Magyar Televízió akkori vezetése is felfigyelt tehetségére és felkérték operatőrnek ahol lehetősége volt megmutatni azt az új látásmódot amin addig dolgozott.

Operatőrként és rendezőként szabad kezet kapott. Ki jelenhet meg a képernyőn, ki narrálhat tartalmat , ezzel rengeteg lehetőséget adva helyi tudósítóknak is.  Három megye híreit közvetítette az akkor egyetlen médiának, ahol sokszor kamerába vágva juttatta el híreket. Közben nem adta fel filmes művész karrierjét, ezek mellett sokat festett és sok képzőművészeti ágban is kipróbálta magát. Nagy elkötelezettséggel, hatalmas szeretettel, becsülettel és a kor szelleméhez és kötöttségekhez képest egyedi látásmódjával  készített minden akkori médiában megjelenő anyagot. A Fejér Megyei Hírlapnál biztosították a munkájához szükséges szerkesztési eszközöket és dolgozott a városért  mintegy a harminc évig ebben a pozícióban.

Rengeteg produkcióban és társprudokcióban szerepelt, írt forgatókönyvet, egyedi nyelvezetét mindenki ismerte és szerette. 

Egyediségét naponta tudta adni, soha nem fáradt. a híradó és a film volt  az élete. Később az  új médiumokban is úttörő szerepet vállalt. Társalapítója volt Városi Televíziónak, ahol rengeteg akadályt leküzdve tette újjab névjegyét a városnak. Munkáját a Magyar Televízió négy nívó díjjal (!) tüntette ki. Pályáját a Magyar Honvédségnél mint szerkesztő-operatőr  zárta, ahol újabb kihívásokat keresett. Innen vonult nyugdíjba, de mint hivatást sosem fejezte be munkáját. Sosem vágyott elismerésre. A hivatása volt mindene.

Mindig egy láthatatlan kamera volt a kezében, ahol  újat és mást látott és ezt próbálta átadni mindenkinek. Tette a dolgát, sosem volt bizonytalan elképzeléseiben. Kamerájával a ködben elsétált. Sokat hagyott ránk, de elismerésre sosem vágyva ment el közülünk..

(A szöveg Miegend Árpádné visszaemlékezései alapján készült)

A Fejér Megyei Hírlapban Nagy Zoltán Péter emlékezett meg Migend Árpádról.