Odaállni Isten mellé újra és újra! – fogadalmi ünnep a Szent Sebestyén-templomban

Szent Sebestyén-napja Székesfehérvár egyik legrégebbig ünnepe. 1739-ben a felsővárosiak böjtöt tartottak és körmeneteken kérték Szent Sebestyén közbenjárásával Istent, hogy szabadítsa meg a várost a pestistől.

Az imáik meghallgatásra találtak, Fehérvár megmenekült, lakói pedig hálából örök időkre szóló fogadalmat tettek, melynek emlékére minden esztendőben január 20-án szentmisét, közösségi programot tartanak a Felsővárosban. A fogadalom részeként építették meg 1739 és 1749 között a Szent Sebestyén-kápolnát, amelyet később, 1800-tól 1807-ig nagyobb templommá bővítettek.

A Felsővárosból és más városrészekből érkezett hívek ismét igen nagy számban jelentek meg a csütörtöki szentmisén, melyen részt vett Vargha Tamás államtitkár, Székesfehérvár országgyűlési képviselője, dr. Cser-Palkovics András polgármester, több önkormányzati képviselő és a város papsága.

A mise kezdetén Nyárai-Horváth István atya köszöntötte az egybegyűlteket, majd Spányi Antal megyés püspök szólt a hívekhez:

„A régi emberek úgy éltek együtt a természettel, hogy megtapasztalták Isten közelségét. A mai ember azt hiszi, hogy uralja a természetet, de aztán időről időre rádöbben, hogy ez mégsem így van. A természeti katasztrófák, a nehézségek, az időjárás változásai rámutatnak arra, hogy téved az ember, ha az hiszi, ő a teremtés ura. A hívő ember tudja, hogy Isten ott van a világban, ő az, aki a világot fenntartja és kormányozza. A mindennapi életünkben felismerjük a hozzánk közel lévő Istent, aki a dolgainkat szeretettel nézni és kegyelmével segít bennünket megújítani az életünket? Bánjuk meg bűneinket, hogy megtisztult lélekkel méltóan ünnepelhessük az ő szent titkait!”

Elhangzott, hogy Szent Sebestyén különösen tisztelt volt nem csak azért, mert vértanú volt, hanem azért is, mert következetesen kitartott Krisztus mellett. Az emberek találkoztak egy próbatétellel, a szörnyű pestisjárvánnyal, ami tizedelte őket. Tudták ugyanakkor, hogy a bajok mögött, magában az életben meg kell tenniük mindent, hogy a földi dolgok rendezetten menjenek és ehhez meg kell keresniük Istent. Nem szabad őt elfelejteni, hanem észre kell venni, Istenhez kötődni kell és oda kell állni mellé újra és újra! Megértették, hogy a Mindenható áldását úgy tudják kiérdemelni, ha megújítják az életüket és hűségesen megmaradnak mellette. A templomot is azért építették, hogy az élet megújítására és Isten mellé állásra figyelmeztesse őket. Ma is szükségünk van arra, hogy odaálljunk Isten mellé, hiszen ma is van próbatétel. Nagyon sokat szenvedtünk már és a lelkünk is kezd belefáradni abba a járványba, ami közöttünk van, és amitől féltjük szeretteinket. Legyen ez egy alkalom arra, hogy megértsük: Isten egy jobb, különb, szentebb életre hív bennünket. Mindannyian megkapjuk azt a kegyelmet, melyre szükségünk van!

A szentmisét követő közösségi programmal zárult az ünnep. A híveket forró teával és ízletes fánkkal kínálták a templom előtti téren.