Huszonkilenc év szolgálati viszony és tizenkilenc év parancsnoki szolgálat után nyugállományba vonul Székesfehérvár tűzoltóparancsnoka június harmincadikával. Kun István tűzoltó ezredes szerdai búcsúztatóján hangsúlyozta, a székesfehérvári parancsnokságon számos technikai fejlesztést hajtottak végre az elmúlt évtizedek alatt, és a személyi állomány eredményeire is büszke, azonban a helyi újságírók részvételével tartott ebéd jóval kötetlenebb, baráti beszélgetés volt. A Székesfehérvári Tűzoltóság parancsnoka július elsejétől Molnár Erik alezredes lesz.KUN ISTVÁN - tűzoltó ezredes, főtanácsos
Kun István 1950. október 5-én született a Jászberényhez tartozó Neszür tanyán. Az alföldi rónaságban nevelkedett fiú hamar megismerkedett a „vörös kakas” pusztító hatásaival. A pusztító lángok elleni harc igénye gyermekkorában tudatosodott benne. 10 éves korában felvételt nyert Diósd község úttörő tűzoltói közé. Részben neki is köszönhető, hogy csapatuk majd egy évtizeden át Pest megye legjobb ifjúsági csapata volt. Tűzoltói feladatokra való rátermettségét bizonyítja az is, hogy 16 éves korában – a kort igazoló lapon idősebbnek feltűntetve -, már a felnőtt raj tagjaként öregbíti a csapatának hírnevét.
Elhatározta, hogy élethivatásának választja a sok veszéllyel járó foglalkozást. Budapesten a XI. kerületben 1978-tól vonulós tűzoltóként, majd gépkocsivezetőként számtalan alkalma volt harcba szállni a pusztító elemekkel.
Mentő-tűzvédelmi tevékenységét elismerve, 1980-ban felvételt nyert az Ybl Miklós Műszaki Főiskola tűzvédelmi szakára, ahol tűzoltómérnöki oklevelet szerzett. A hároméves főiskola elvégzése után Budapesten az V-VI-VII. kerületi tűzoltó-parancsnokságokon tűzmegelőzési előadó, majd kiemelt főelőadóként dolgozott. Azután a BM TOP Tűzmegelőzési Osztályára helyezték.
A vidék biztosította szabadság azonban továbbra is kísértette az Alföld szülöttjét. Részben a gyermekkorának élményei is segítették abban, hogy kétéves BM TOP munkássága után 1988-ban a székesfehérvári tűzoltóság parancsnoka lett. Úgy a területi, mint az országos irányító szervnél szerzett 10 éves tapasztalatok birtokában kialakított tervek megvalósításának szándékával érkezett új beosztási helyére.
Fő célkitűzése volt:
- az általa vezetett parancsnokság minden beosztottja a lehető legjobban érezze magát
- a tűzoltónak minden felszerelése meglegyen, melyekkel eredményesen tudja végezni munkáját, és megóvja testi épségét
- a megelőző tűzvédelem terén minden szükséges intézkedést meg kell tenni a pusztító tűz megakadályozására
Parancsnoki munkássága az elmúlt 19 évben bebizonyította, hogy a vezetésben végrehajtott szervezeti változtatások, mind a megelőző, mind a mentő-tűzvédelmi és gazdálkodás terén, növelték az irányító munka hatékonyságát.
Kun István az eltelt évek során tevékenységével kivívta a hazai tűzoltóság elismerését, ezt bizonyítja az is, hogy 1992-ben Kun Istvánt kérték fel, hogy vállalja el a Hivatásos Tűzoltóságok Országos Szövetségének elnöki tisztét. A nagy szakértelmet és országos áttekintést igénylő feladatot 1998-ig látta el, akkor beosztásából adódó leterheltség miatt lemondott tisztségéről. Kun István szakmai felkészültségét és a hivatásos tűzoltóság iránti elkötelezettségét úgy látszik mégsem tudta nélkülözni a HÖTOSZ, mert 2002-ben újra felkérték a Szövetség vezetésére. A szervezetet második alkalommal 2005-ig vezette.
Parancsnoki tevékenysége alatt kiemelten támogatta a székesfehérvári tűzoltósport meghonosodását, melynek eredményeként 1988 óta mindmáig a megyei versenyen a fehérváriak szerepeltek és szerepelnek a legjobban. A páros évben megrendezésre kerülő tűzoltósportban 2002-ben ők lettek az ország legjobb csapata. A székesfehérvári tűzoltók jó felkészültségét nemzetközi szereplésük is bizonyítja. Több külföldi tűzoltóversenyen (cseh, szlovák, ukrán, orosz) ők képviselték a magyar hivatásos tűzoltóságot. 2002-ben Moszkvában a világbajnokságon a kismotorfecskendő-szerelésben nyolcadikak, 2003-ban Szentpéterváron rendezett európai versenyen pedig az ötödik helyet szerezték meg.
(Forrás: Csiszár István: A Fejér megyei lánglovagok élén - Havranek József Tűzvédelmi Alapítvány, 2004. Székesfehérvár)