Böszörményi Géza és Gyarmathy Lívia fimjei a Barátság Klubmoziban

 Május 18-19-én a Barátság Klubmoziban a 2004-ben elhunyt Kossuth-díjas Böszörményi Gézára emlékeznek. A Kortárs Művészeti Fesztivál keretében négy filmet mutatnak be, amiből kettőt Böszörményi Géza, a másik kettőt pedig Gyarmathy Lívia rendezte. A vetítések 18 órakor kezdődnek és szerdán a mozi vendégül látja Gyarmathy Lívia rendezőt, akikhez kérdéseket is intézhet a közönség. Bemutatásra kerülő filmek: Az utolsó tánctanár, Táncrend, Hungarian Dracula, A mi gólyánk

 A Balázs Béla- és Kossuth-díjas filmes a Magyar Mozgókép Mestere 1924. június 2-án született Debrecenben. Az ELTE fizika-kémia-matematika szakán tanult, amikor sztálini törvénytelenségek idején 1947-ben, 23 éves korában feljelentették, két és fél évre internálták, majd 1950 és 1953 között a recski kényszermunkatábor politikai foglya volt. Szabadulása után 3 évig segédmunkásként dolgozott. 1956-ban folytathatta tanulmányait, megszerezte a diplomáját, majd rövid ideig vegyészmérnökként dolgozott.

 Az 1964-es esztendő nagy változást hozott életében, s egészen más területre sodródott. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán kifejezetten diplomások számára indítottak rendezőosztályt, melyet Herskó János vezetett. Ott 1968-ban diplomázott. Első forgatókönyvét Gyarmathy Lívia 1969-es Ismeri a Szandi-mandit? című filmjéhez írta, rendezni csak 1971-ben (47 évesen) kezdett a Madárkák című munkájában.
1981-ben Jiøí Menzel közreműködésével készítette el a Szívzűr című alkotást, mely egy fiatal orvos vidéki beilleszkedésének abszurditását mutatja be.
 A hetvenes-nyolcvanas években rendezett játékfilmjeinek főhősei többnyire a falusi kisközösség korlátai közül kerülnek a kényelmes megalkuvások aranykalickáiba, s feladatuk, hogy - hol kudarccal, hol félmegoldással, félszabadsággal - szabaduljanak onnan.
A groteszk játékfilmek mellett feleségével készített dokumentumfilmeket is. Recski internálásának körülményeit a Recsk - Egy kényszermunkatábor története című monumentális dokumentumfilmjében dolgozta fel, melyért 1989-ben Félix-díjat kapott. De bemutatta Faludy György költőt is, mely alkotással új hangot hoztak a magyar filmiparba - a cseh új hullámhoz hasonlóan az ellesett emberi gesztusokon, az arcon, torz nyelvi dialógusokon keresztül ábrázolták a történelmi-társadalmi fonákságokat, a környezet kaotikusságát. Tették mindezt úgy, hogy az emberi drámákhoz szeretettein viszonyultak, de társadalomkritikájuk éle cseppet sem tompult.