Néma főhajtással emlékeztek a népirtás áldozataira a Holokauszt Magyarországi Emléknapján

Április 16-a a Holokauszt Magyarországi Áldozatainak Emléknapja. 1944-ben ezen a napon kezdték meg a hazai zsidóság gettóba zárását a korabeli Magyarország kárpátaljai területén.

A deportálásra és halálra ítélt embereket Székesfehérváron is „gettógyűjtőházakba” zárták, majd 1944. június 6-án a város peremére, a vasútállomás melletti Szabó-téglagyárba hurcolták, ahonnan a 2743 Fejér megyei – közte 1850 székesfehérvári – lakos végső elszállítására június 14-én került sor. Az elhurcoltak közül mindössze 131-en tértek vissza a koncentrációs táborokból, 119-en pedig a munkaszolgálatból.

Csütörtökön, a Holokauszt Magyarországi Áldozatainak Emléknapján az Óvoda utcai Izraelita temető előtti téren, a Holokauszt áldozatainak emlékművénél néma főhajtás mellett dr. Cser-Palkovics András polgármester és Lehrner Zsolt alpolgármester helyezte el az emlékezés koszorúját és köveit, amelyek a lélek halhatatlanságát és az öröklétet szimbolizálják.

A városvezető felidézte, hogy ez a nap a gettósítás megkezdésére, az ahhoz vezető útra, annak tragikus végére és következményeire emlékeztet mindannyiunkat. A tragédia Székesfehérvárt és környékét sem kerülte el, a háromezer fehérvári és környékbeli polgár közül csak kevesen tértek vissza. „Ennél a kifejező emlékműnél évről-évre fontos megemlékeznünk és emlékeztetnünk, hogy családokat pusztítottak el egy embertelen ideológia nevében. Mindent meg kell tennünk, hogy ez soha ne forduljon elő újra. Lehetnek vitáink, de ez soha nem csaphat át nyílt gyűlöletté, mert a gyűlölet ezt eredményezi.” – fogalmazott dr. Cser-Palkovics András.

Magyarországon az 1941-es népszámlálás 725 ezer izraelitát mutatott ki a revíziós lépések után megnövekedett területű országban. Kétharmaduk meghalt a munkaszolgálat, a deportálások és a tudatos népirtás következtében. A vidéki zsidóság gyakorlatilag teljesen megsemmisült, a Budapesten élők közül mintegy 100 ezren menekültek meg.