„Nem volt kérdés, segítenem kellett!” - oklevél a fáradhatatlan munkáért

A Nők Magyarországért díjat azért hozták létre, hogy a hölgyek erőt meríthessenek belőle - hangoztatta Novák Katalin, családokért felelős tárca nélküli miniszter jelezve, az elismerést hagyományteremtési céllal alapították. Olyan embereket ismertek el, akik a "frontvonalban harcoltak", de nem kerültek reflektorfénybe.

„Kinéztem az ablakon, és csodálkozva vettem észre, hogy Zsuzsa hatalmas szatyrokkal a lakótelepet rója. Olyan nagy hatással volt ránk az ő munkája, hogy mi is felajánlottuk a szabadidőnket erre a célra.” – meséli Szabó Anita, az Arany János iskola gyógypedagógusa. – „Úgy megmozgatta az embereket, hogy a tizenhét éves kamasz gyerekem is beállt segítőnek!”

A fehérvári lakosok mindennapjainak támogatásán dolgozott Deák Lajosné a tavaszi hónapokban. Élelmiszerrel, tisztálkodási szerekkel segítette a nehéz körülmények között élő családokat, munkájával másokat is önkénteskedésre ösztönözve.

A képviselő a város tanulóira is évek óta figyelmet fordít, nem volt ez másként a járvány első hulláma alatt sem: "Több esetben kaptak gyerekeink élelmiszercsomagot, tisztasági csomagot, de ez nem új keletű, hiszen Zsuzsa évek óta támogatja iskolánk nyári, velencei táborát. A digitális oktatásban is segített: számítógépeket adományozott azoknak a tanulóinknak, akiknek nem volt. Segített abban is, hogy egy-egy meghibásodott számítógépet saját költségén megjavíttatott, és el is vitte a diáknak.” – sorolja Mészárosné Törzsök Zsuzsanna, az iskola igazgatója.

„Az iskolában máshogy tanultak a gyerekek, máshogy szerettük a szeretteinket, máshogy jártunk dolgozni, az idősek pedig nagyon gyorsan kiszolgáltatottá váltak. A városrészünk elidősödött, nagyon sokan telefonáltak kétségbeesetten: „Most hogy lesz, mi lesz? Ki fog nekünk vásárolni, minket ápolni, gyógyítani? Hogyan tudunk életben maradni?” Úgy döntöttem, ott a helyem köztük, el kell indulnom és segíteni kell őket!” – emlékezett vissza a tavaszi hónapokra Deák Lajosné.