Nagycsütörtöki utolsó vacsora emlékmise - szombat estig Rómába mentek a harangok

Ez az egyházi év egyik legmeghittebb estéje. nagycsütörtök estéjén a hívek összegyűlnek, hogy Jézussal, Jézus társaként töltsék el, emlékezve Jézus szenvedésének kezdetére.

Az utolsó vacsora emlékmise az Eucharisztia (Oltáriszentség) és a papság megalapításának, valamint a testvéri szeretet parancsának ünnepe.

A misén a Glória hangjaira megszólaltak a harangok, az oltárcsengők és az orgona. Ettől kezdve a húsvéti vigília Glóriájáig sem harang, sem csengő, sem orgona nem szól - a néphagyomány szerint a harangok Rómába mentek.

„Ezen az estén Jézus nekünk adja a szeretetét, amelyet magasztalunk, amelyre szükségünk van, amely nélkül nem tudunk és nem akarunk élni. Akarjuk, hogy az Úr életünk minden napján velün legyen, velünk járja életünk útját. Örömben és bajban, aggodalomban és szenvedésben, megszabadulásban és dicsőségben. Ezért nekünk adja az Úr önmagát.

Krisztus az, aki a keresztjeinket magára veszi és hordozza őket, hogy a mi életünk könnyebb legyen.

Nekünk adja a papságot, hogy legyen, aki az Eucharisztiát létrehozza az egyháznak, hogy legyen aki tanít, aki a szentségek kiszolgáltatásával megszentel, aki a hívő népet kormányozza.

Szükségünk van azokra a szentségekre, amelyeken keresztül a kegyelmi erőt kapjuk. Szükségünk van arra, hogy ettől a kegyelemtől megújuljunk, új életre kezdjünk és napról-napra Krisztushoz tartozó életet tudjunk élni.

Ránk bízza a szeretet parancsát. A parancsot, amely az őszinte, tiszta isteni szeretetről szól.

Nem emberi érzelemről, nem emberi hangulatról, ami manipulálható, amellyel sokszor visszaélünk, amely sokszor múlékony, amelyről sokszor úgy érezzük, hogy elpárolgott.

Utolsó vacsora emlékmise a Szent Imre templomban

A szentmise végén Oltáriszentséget tabernákulumba zárták és gyertyás kísérettel őrzési helyére, a mellékoltárba vitték, majd az oltárfosztás szertartásával zárult a mise.