Mi, józsefesek – ünnepi előadás a fehérvári fiataloktól az október 23-i nemzeti ünnepen

Az idei dokumentumjáték középpontjába a szöveg írója, Matuz János a mai Ciszterci Szent István Gimnázium, a hajdani József Attila Gimnázium tanulóit állította, innen az előadás címe.

Kézenfekvő volt a választás, hogy a józsefesek mai utódai, a ciszteres Fejér Holló Diákszínpad tagjai játsszák el, éljék újra az ötvenhatos székesfehérvári történéseket tanáruk, Ferenczy Noémi rendezésében.

József Attila Gimnázium az ötvenes években ugyanolyan, mint az ország többi városi gimnáziuma: a diákok tanulnak, közben első szerelmek szövődnek. Az iskola fiúgimnázium, de az 1956–57-es tanévben egy lányosztály is végez itt. A családokra egyre inkább ránehezedik az átpolitizált, hazug és igazságtalan közélet. A fiatalok érzékeny indikátorként megérzik, amikor ötvenhat októberében az események sodrása nő. Fehérváron mindenütt, így a Józsefben is beleállnak a sodrásba, önfeledten és hittel mennek a régen áhított szabadság felé, amiről hiszik, hogy kivívható. A darab nem hazudik: a történelem velük sem volt kíméletes, de az előadás felmutatja a magyar szabadságért való küzdelemnek ezt a tiszta pillanatát.

A főszereplő, a Gerőnek is nevezett fiú, Bernát Laci létezett, de a szövegben megformált alakja írói fikció. Hasonló a helyzet Hegedűs István öttusázó magyar bajnokunkkal is, a húszforintosnak modellt álló férfiszépséggel, az ötvenhatos áldozatok egyikével. Élete és halála visszavonhatatlanul reális, de csupán a képzelet fonta egybe Cicával, a józsefes tornászlánnyal. Az egymásba szövődő múltat és jelent a színpadra állítás módja, a jelmezek kezelése, a látvány- és a hangzó elemek hivatottak alátámasztani az előadásban.