Még nem ünnepelheti a bajnoki címet a Videoton

 

 

Honvéd: Kemenes – Lovric, Botis, Debreceni, Hajdú – Moreira, Hidi, Zelenka, Ivancsics, Horváth A. (Akassou, 75.) – Danilo. Vezetőedző: Supka Attila

Videoton: Bozovic – Lázár, Lipták, Vaskó, Andjic – Gosztonyi, Sándor, Elek (Lencse, 76.), Vasiljevic (Farkas B., 63.) – André Alves, Nikolic (Polonkai, 63.). Vezetőedző: dr. Mezey György

 

Gólszerzők: Zelenka (31.), Ivancsics (42.), illetve André Alves (10.), Gosztonyi (13.)

Sárga lap: Danilo (32.), Botis (33.), illetve Nikolic (12.), Andjic (23.), Vaskó (41.)

 

Két "felspannolt" csapat találkozott a Bozsik Stadionban, ez rá is nyomta bélyegét az első percekre. A kavargó szélben sok volt a technikai hiba, de azután hál' Istennek, a Videoton játékosai nyugodtak meg előbb.

 

Csapatunk még az első negyedóra vége előtt két remek gólt rúgott, Alves és Gosztonyi találata is tudatos, kidolgozott, begyakorolt támadás végén született. Nem akarunk az "az a gyanús, ami nem gyanús" hibájába esni, de talán éppen az tette nehézzé a mérkőzést, hogy hamar masszív előnyhöz jutottunk. Jó példa erre Alves lehetősége, brazilunk a bepassz helyett trükközött, meg is ittuk a levét.

 

A Honvéd felállt, és két szabadrúgás-góllal egyenlített. Volt a kispestieknek egy "majdnem gólja" is, figyelmeztető, hogy a hazai csapat valamennyi gólveszélyes lehetősége rögzített játékhelyzetből eredt.

 

A második félidőben kevesebb helyzetet, óvatosabb játékot és sok tüskét láthatott a 2500 fős közönség, na meg a Vidi-tábor, amely hiába szurkolt lelkesen, nem tudta belehajszolni a csapatot a győzelembe, így tovább kell várnia Székesfehérvárnak az első NB I-es bajnoki aranyra labdarúgásban.