Mária mindannyiunk kezét fogja - Nagyboldogasszony ünnepe a Székesegyházban

A Királyi Napok fontos eseménye a jeles ünnep, Nagyboldogasszony napja, amikor a katolikus világ Szűz Mária halálára és mennybevételére emlékezik.

A Nagyboldogasszony-napi szentmise kezdetén Spányi Antal püspök felidézte, hogy bár a mennybevétel dogmáját csak XII. Pius pápa hirdette ki 1950-ben, az ünnep az egyház sok évszázados hitbeli meggyőződését tükrözi. Hogy miért csak ekkor lett dogma, arra XVI. Benedek pápa adja meg a választ, aki szerint XII. Piuszt nagyon súlyosan érintette a második világháború, a rettenetes és értelmetlen öldöklés, ezért vigasztalni akarta az emberiséget, ráébreszteni a világot arra, hogy nem a pusztításé és nem az emberi gonoszságé a történelemben a végső szó, hanem a mennybe fölvett Szűzanyáé, akinek alakjában az nyilvánul meg, hogy a mindenkit üdvözíteni akaró Isten irgalmassága nagyobb az ember tehetetlenségénél.

Szentbeszédében a főpásztor a jó és a rossz örök küzdelméről szólt, arról, hogy a sötétség és gonoszság fölött mindig ott volt valami reményt keltő fénysugár is az emberiség fölött.

Spányi Antal szentbeszédében kiemelte, hogy Éva bűnbe esése után az ember elszakadt Istentől és testvérgyilkosság, reménytelenség, szenvedés, bizonytalanság, csüggedés lett az ősbűn következménye. A sűrű, átláthatatlan sötétségben hangzik fel azután több ezer év után az Isten vigasztaló szava, a sötétséget megtöri valami fény, ami mindent meg fog változtatni.

Nagyboldogasszony ünnepe a Szent István-székesegyházban

A főpásztor szólt arról is, hogy Mária azért ment az égbe, hogy mindannyiunk kezét fogja, mindegyikünk életét imádságával kísérje és mindannyian megtapasztaljuk anyai szeretetét életünk legsötétebb óráiban is.