Az olasz edző válságos időszakában vette át a magyar csapatot. A 2010-es évek első felében szolid sikereket jegyző válogatott egyre nehezebb helyzetbe került, alapjátékosai vonultak vissza a válogatottságtól, a maradók és érkezők elsősorban hazai játéktapasztalattal rendelkeztek, topcsapatos focista egyre kevesebb maradt. Ebből a helyzetből kellett kimozdítani a játékosokat, csapattá szervezni őket és önbizalmat adni nekik.
Az építkezés fokozatosan kezdődött
Rossi első éve a magyar válogatott élén az alapozásról szólt, a ma látható sikerszériát akkor még csak a legelvakultabb rajongók vizionálták: ugyan aratott 2019-ben négy győzelmet a gárda, de ehhez párosult hat vesztett meccs. Különösen fájdalmas volt a Puskás Aréna megnyitóján az Uruguaytól elszenvedett vereség abban az évben, amit az élő sport közvetítések révén az egész ország elszenvedett.
Nemcsak a statisztikák javultak, hanem az eredmények is egyre jobbak lettek
Rossi ekkor kezdte átalakítani a válogatott taktikáját, első körben a védelem megerősítésével, mert ráébredt, hogy amíg a pályának a hátsó szegmense nem biztosítja a stabilitást, addig másutt sem lehet nagy eredményekre számítani.
Kipróbálta a háromvédős felállást és ez be is jött: a magasabbra állított védekezés eredményeképpen a támadójáték és a labdabirtoklás is javult, aminek eredményeképpen egyre jobb meccseknek örvendhettek a szurkolók az élő sport közvetítések alkalmával.
A 2021-es Eb-n látott csapatjátékot a passzív védekezés jellemezte, de ma már a válogatott tud és mer támadni, a támadásokból pedig gólok születnek. Állandósult a 3-4-2-1-es felállás, egyre több lett a megnyert meccs, aminek köszönhetően több magyar játékost hívtak európai topcsapatba, ennek pedig a válogatottra is jó hatása volt, hiszen a nagy bajnokságokban szerzett tapasztalatot a magyar csapatban is lehetett kamatoztatni.
Mindennek a titka pedig abban rejlik, hogy Marco Rossi egyszerűen visszatért a Magyar labdarúgás gyökereihez, az Aranycsapat taktikájához, a labdához pozicionált játékhoz. A módszer a braziloknak köszönhetően éledt újjá az utóbbi években, néhány topcsapatban is meghonosodott, mint amilyen a Real Madrid, illetve a Bayer Leverkusen.
Erre a játékstílusra az a jellemző, hogy a játékosok esetenként elhagyva saját „helyüket” hirtelen más pozíciókban jelennek meg, a posztok meghatározása nem jelent kötöttséget, a cél, hogy a rugalmasság révén számos új lehetőség teremtődjön a hirtelen támadásokra.
A magyar válogatott esetében ez azt jelenti, hogy a két támadó középpályás egészen közel kerülhet egymáshoz, illetve a labdához, aminek eredményeképpen a kulcspozícióban lévő játékosok jóval gyakrabban jutnak labdához.
A szervezett káosz a pozíciós játékkal szemben
Rossinak sikerült a taktikájához megnyerni a játékosokat is, akik meglehetősen jól alkalmazkodtak a szövetségi kapitány elvárásaihoz, s így egyre jobb a pályán nyújtott teljesítményük is.
A válogatott játékrendszerében a támadó középpályások rugalmasabb szerepkörben lépnek fel, általában ugyanazon az oldalon kezdenek játszani, aminek révén az adott oldalon létszámfölényt kialakítva, azt kihasználva indulhatnak támadásba, megbontva a védelmi vonalakat. Szoboszlai Dominik és Sallai Roland érti és érzi ezt a taktikát, ügyesen használják ki az így kialakuló lehetőségeket.
A szakirodalom által szervezett káosznak nevezett játékrend fókuszában a szokatlan, kombinatív helyzetek kialakítása áll – szemben pozíciós játékkal, amelynek alapvetése a kiszámíthatóság. Rossi nagysága abban keresendő, hogy képes volt felismerni, milyen játékstílus passzol a leginkább a jelenlegi játékosgárdának, illetve abban, hogy ezt a felismerést képes volt a gyakorlatba is átültetni.
Talán éppen ennek köszönhető, hogy világszerte egyre többen kapják fel fejüket a focivilágban Rossi nevének hallatán, illetve, hogy már a legnagyobbak, Gareth Southgate és Didier Deschamps mellett emlegetik őt is. Javára írják, hogy kemény és fegyelmezett játékot vár el, ugyanakkor rugalmas is, számos játékképre felkészíti csapatát, minden helyzetre biztosította a megfelelő embereket.
Hatalmas előrelépés ez a legutóbbi kontinensviadalhoz képest, még akkor is, ha nyilvánvaló, hogy az az időszak az építkezések, a csapatteremtés kezdete volt, a mostani állapot pedig annak a fázisnak egy következő szintje. Rossi nem csodát tett, de képes volt élni a lehetőségekkel, ez pedig a sikereket is magával hozta.
