A Parmalat olasz alapítója átverte tulajdonostársait és hitelezőit, és a cég pénzét magánszámláira csorgatta. Hat vezető rács mögött, csődveszély, egyre több gyanús partner. A tejmulti ötszáz fős székesfehérvári üzeméről szombaton is tárgyaltak. A magyar tejtermelők addig is ingyen szállítják a tejet.
A székesfehérvári Aranykorona Rt. tehenésztelepén csak a bocik orra rózsaszín, a helyzet kevésbé. Az egykori tsz 380 tehenétől naponta 6500, évente 2 millió 600 ezer liter tejet szállítanak be a Parmalatba.
"Nagyon aggódunk a székesfehérvári Parmalat jövőjéért – mondja az Aranykorona Rt. elnöke, Radics József. – A 2003-as év is sok csapással sújtott a céget. Sok kárt tett az aszály, a tojáspiacon túltermelés alakult ki. A tejpiaci zavarok miatt öt százalékkal vissza kellett fognunk a teljesítményünket. Az egész évben ez tíz százalékot jelent, így rengeteg befektetett pénz és munka úszott el, s csökkent a termelés hatékonysága is. Sajnos a tejfeldolgozó lobby jóval erősebb a termelőinél" – panaszolja Radics.
"Egy mezőgazdasági üzemnél a tehenészet tejbevétele adja a guruló forintokat, melyet a leggyorsabban lehet forgatni – hangoztatja Pátkai Péter, a szarvasmarha-ágazat vezetője. – Ha nem tudjuk eladni a tejet, a többi ágazat is veszélybe kerül, mivel azok csak hónapok múlva fialnak pénzt."
Decemberben írták alá a szerződést a Parmalattal a beszállítók. Radics József szerint kedvezőnek nevezhető, tej felvásárlási minimum ára 65 forint lett. Ekkor még nem aggódtak az olaszországi könyvelési botrány miatt, remélték, hogy nem lesz hatása a fehérvári üzemre.
"Akkor kezdtünk el tartani a kialakult helyzettől, mikor a beszállítóktól a Parmalat türelmet kért – mondja az rt. vezetője. – December 20-áig a székesfehérvári cég nem rendezte novemberi és decemberi, mintegy 18 és fél milliós tartozását. A feldolgozó üzembe azóta is szállítunk tejet, hetente mintegy hárommillió forint értékben. Szeretnénk, ha írásos garanciáink lennének a kintlévőségeink rendezésére. Alapvető érdekünk a fehérvári Parmalat fennmaradása – ahová 1960 óta szállítunk –, mivel máshová nehezen tudnánk értékesíteni a tejünket" – mondja Radics József.
A székesfehérvári Parmalat-üzem dolgozói többnyire bizonytalannak látják a jövőt, de pánikhangulatról nem beszélhetünk. Az elsőként hazainduló hölgyek optimisták.
"Nincs aggodalom bennünk, reméljük, hogy az olasz cég könyvelési botránya nem hat ki a magyarországi üzemre, és megmarad a munkahelyünk. Arról, hogy Olaszországban mi történik, nem a fehérvári gyár tehet" – jelenti ki több nő, már aki hajlandó nyilatkozni. Többen már bent megtudják, hogy kijött valami pasas, aki a gyárkapu előtt kellemetlenkedik.
"A mentalitástól függ, hogy ki hogyan látja a jövőt – véli egy asszony. – Vannak, akik optimisták, mások már most bezárva látják az üzemet, s félnek, hogy elvesztik munkahelyüket".
"Reméljük, lesz megoldás a problémákra – bizakodik egy családanya. – Úgy érezzük, a vezetés mindent megpróbál. Az sem baj, ha más veszi át a gyárat, mindegy, mi van felírva a kapukra, csak a munkánk maradjon meg."
A férfiak általában jóval pesszimistábbak a fehérvári Parmalat sorsát illetően, főleg az idősebbek.
"Nagyon aggódunk az üzem jövőjéért, az egész család tiszta ideg – osztja meg félelmeit egy férj, aki feleségét várja a gyár előtt. – Nagyon rossz ez a bizonytalanság."
Székesfehérváron már nem egy gyárbezárás volt, sokan vesztették már el az állásukat a városban. Az sem biztos, hogy jó megoldás lenne, ha valaki átvenné a céget, mivel többször megtörtént, hogy csupán piacot vásároltak. Az emberek pedig mehettek az utcára – mondja egy dolgozó.
"Folyamatosan nézzük a híreket az interneten, de sok köztük a kacsa, mely tovább növeli a bizonytalanságot – mondja egy férfi. A cég meg tudna állni a saját lábán is, akár az olaszok nélkül. Borzalmas a marketingje, a rivális tejipari cégekkel szemben szinte alig tudnak az emberek azonosítani egy-egy Parmalat-terméket. Ez a plakát is kint van már vagy nyolc éve" – mutat a szaki egy viharvert, megfakult óriásplakátra a bejáratnál.
"Főleg az idősebbek aggódnak – mondja egy ötvenes, sokat megélt melós. – Fehérváron több gyár bezárt már, s nagyon nehéz lenne ennek a korosztálynak újra elhelyezkednie" – gondolkodik el a legrosszabb forgatókönyvön a férfi. A fehérvári üzem kiszolgáltatott helyzetben van. Jövője a termelőktől s a hitelezőktől függ.