Koszorúzással és gyászmisével emlékeztek a Rác utcai II. világháborús vértanúkra

A II. világháború frontja 1944 decemberére érte el Székesfehérvárt, a város birtoklásáért 1945. március végéig folytak a harcok. A katonai megszállás és a frontesemények következtében a város lakossága felére zsugorodott, a város épületeinek egyharmada lakhatatlanná vált.

74 évvel ezelőtt, II. világháború végén a Rác utcai tragédiában tizenkét ártatlan fehérvári polgár halt meg;

1945. március 22-én este a II. Ukrán Front katonái jelentek meg az utcában. Az egyik házban előbb bort követeltek, majd rátámadtak a házban tartózkodó fiatal nőre. A család férfi tagjai a megtámadott védelmére siettek és két szovjet katonát halálosan megsebesítettek. A harmadik elmenekült, jelentést tett és a bosszú sajnos nem maradt el. A pincékben bujkáló polgári lakosokat az utcára terelték és géppisztoly sorozattal agyonlőtték. Fiatalok és idősek - 21-től 81 évesig - is voltak az ártatlan áldozatok között.

Az emlékezők között még jelen lehettek a szüleiket, rokonaikat elveszítettek. Jelen voltak unokák, ükunokák, akik máig őrzik őseik emlékét, de a Rác utcai templomkert falánál elsétálók is emlékezhetnek a II. világháború ártatlan fehérvári vértanúira.

Tizenkét család élete változott meg a gépfegyverek ropogása után. A feleségeknek és a gyermekeknek kellett helytállni a hétköznapokban a családfők elvesztése miatt. Anyák vesztették el gyermekeiket. Az áldozatok között volt Németh Ferenc, a papi szeminárium könyvtárosa, Bakos István (44 éves), Baranyai József (81 éves), Berta József (21 éves), Felső István (46 éves), Fésű György, Gergely Ferenc (31 éves), Héger Ferenc, Kéri István (54 éves), Máté János (49 éves), Szőke József és Tóth István (28 éves). Édesapja mellett állt Héger István 17 éves fiú is, akit hátulról nyakon ért a lövés, de csodával határos módon túlélte azt.

„Tíz esztendeje emlékezhetünk meg erről a szomorú eseményről, ahol ártatlan emberek, mások becsületét védve haltak meg.

A testüket megölhették, de a lelküket nem vehették el.

Koszorúzás és gyászmise a Rác utcai ártatlan áldozatok emlékére

„Itt állunk egy Europa Nostra-díjas utcában, amely mutatja azt a történelmi kontrasztot, amely a terror, a statáriális ítélkezés áldozatainak fájdalma és keserve, valamint a jelen korunk között feszül. Mi eljöhetünk ide megemlékezni és nem kell gondolkodnunk szeretteink igazságtalan és drámai halálán és reményeink szerint soha többé nem kell ilyen és ehhez hasonló dolgokat megélnünk.” - Viza Attila, Palotaváros önkormányzati képviselője, aki hozzátette: „mindemellett természetesen fontos a biztonság és elhivatottság megteremtése, amely a város és az ország vezetőinek feladata, kötelessége és ezt minden erejükkel meg is teszik.”

Viza Attila köszönetet mondott a Székesfehérvári Szerb Nemzetiségi Önkormányzat vezetőségének és tagságának, hogy minden esztendőben megszervezik a megemlékezést és gyászliturgiát.

A megemlékezéseket követően koszorúzással tisztelgett az áldozatok emléke előtt Dr. Horváth Miklósné és Viza Attila, önkormányzati képviselők, ifj. Sándorovits László, a szervező Székesfehérvári Szerb Nemzetiségi Önkormányzat elnöke, Csepeli Attila, alelnök, a Székesfehérvári Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat tagjai majd a résztvevők helyezték el az emlékezés virágait.

Az esemény gyászmisével zárult, amelyet Pavle Kaplan, esperes celebrált.