Kosáreső helyett csokieső a csarnokban, de lényeg a győzelem

Tipikusan olyan meccs volt, amin mintha mindenki csak túllenni akart volna, a koncentráció hiányát mindkét oldalon nagyon sok rossz dobás, eladott labda, pontatlanság mutatta. Persze a védekezés dicséretének is felfoghatjuk, hogy az első negyedben összesen 31 pont esett - volt már, hogy ennél többet termelt tíz perc alatt csak az Albacomp - de igazság szerint inkább az imént sorolt okai voltak. A Zalaegerszeg "megmutatta", miért olyan halovány a mérlege ebben a szezonban, olykor a palánkot sem találták el a vendégek, de hiába próbálta ezt gyors kosarakkal megbüntetni a Fehérvár, ritkán értek végig az akciók. Hendlein Roland agilitása volt dicsérhető, pontokat, lepattanókat szerzett. De a rossz triplamutatón ő sem tudott javítani, 10 kísérletből csak egyszer talált, Juhos révén az Albacomp, pedig gyakorlatilag végigzónázta a meccset a Zete, ez ellen pedig a kinti dobások jelenthetik az egyik hatásos fegyvert. Ha beesnek...

 

A százalék sokat nem javult szünet után sem, pedig ha úgy gyűjtögették volna a pontokat Kellerék, ahogy a meccs napján 23 éves válogatott centernek ajándékként bedobott csokikat kapkodták a játékosok a földről szünetben, akkor látványos meccs lett volna. Nem így történt, de legalább elhúzott az Albacomp Fehérvár, rövid jó periódussal, amelynek Hendlein és El-Amin volt a főszereplője. A tizenöt pontos előny el is döntötte a meccset, bár Withworth révén a vendégeknek volt igazi nehéztüzérük ezúttal. Bizonyára megérezte a Dzunics-csapat Damian Hollis hiányát, akinek a kezét pihentetik a hátra lévő két meccsre, de így is sikerült fontos pillanatokban Juhosnak és Bódinak triplát dobnia, hogy ne kerüljön túl közel a Zete. Az utolsó hármas mégis Kelley-é volt, így teljesen vállalható arányú vereséget szenvedtek csak a zalaiak, az Albacomp Fehérvár pedig elkönyvelheti, hogy behúzta a kötelezőt. És a következő két napban felpöröghet a paksi meccsre.