Aki igazán szereti a kosárlabdát, az sohasem unja meg imádott sportágát, akár nézi, vagy akár űzi azt, mondjuk hatvan órán keresztül. A Teleki Blanka Gimnázium fiataljai még 1997-ben gondoltak egyet, és egy röpke csapattoborzás után máris pattogtatták a labdát, két és fél napon át. Ennek immár tíz éve, és a Telekisek hagyományt kreáltak a vad ötletből, sőt, a kosarasok tábora túlnőtt a gimnáziumon. A Sziget utcai Általános Iskola tornatermében csütörtök reggel nyolc óta kosaraztak a fiatalok szombat este nyolcig, nem Guiness-rekordra törve, csupán a kosárlabda szeretetéért.
Aki igazán szereti a kosárlabdát, az sohasem unja meg imádott sportágát, akár nézi, vagy akár űzi azt, mondjuk hatvan órán keresztül. A Teleki Blanka Gimnázium fiataljai még 1997-ben gondoltak egyet, és egy röpke csapattoborzás után máris pattogtatták a labdát, két és fél napon át. Ennek immár tíz éve, és a Telekisek hagyományt kreáltak a vad ötletből, sőt, a kosarasok tábora túlnőtt a gimnáziumon. A Sziget utcai Általános Iskola tornatermében csütörtök reggel nyolc óta kosaraztak a fiatalok szombat este nyolcig, nem Guiness-rekordra törve, csupán a kosárlabda szeretetéért.
„Így a 12. órában még valamennyire bírjuk, két nap múlva már biztos nehezebben mozognak majd a lábak. – jelentette az éppen aktuális helyzetet Holtai András főszervező csütörtök este. – Eleinte mindig kevesen vagyunk, a kosarazni vágyók többsége még dolgozik, vagy iskolában van, hét vége felé aztán érkezik a frissítés. 1996-ban a Telekis és más gimnáziumok tanulói egy 60órás futballmérkőzést szerveztek. Tulajdonképpen innen ered az ötlet, és mára már odáig fajult ez a maratoni kosárőrület, hogy nem csak telekis diákok vesznek részt a meccseken, hanem az ország különböző pontjairól érkeznek pattogtatók. Egerből, Paksról, Debrecenből, Budapestről érkeztek régi telekis-barátok, így közel száz sorstárssal küzdünk a pontokért. A Guiness-rekord e műfajban 200 óra fölött van, és rengeteg feltételnek kell megfelelni. Eleinte gondolkodtunk egy rekorddöntési kísérleten, de inkább maradtunk a saját hagyományainknál, és ez tulajdonképpen olyan népszerűségnek örvend, hogy azóta nem is tudjuk abbahagyni.”
A résztvevők nyolc csapatot alkottak, kék illetve fehér mezbe bújtak, és csapatonként három órát töltöttek a palánkok alatt aktív sportolással, majd lehetett cserélni, s a két pályára lépés közötti időszakban pihenni.
„Néhányan azt választják, hogy éjszakára is itt maradnak a suliban. Egy-egy öltözőt hálóteremmé alakítottunk át, de akad olyannyira elpilledt játékos, aki a pálya melletti tornaszőnyegen tér nyugovóra. Változó a csapatok intenzitása, és a csaták nagysága. Ez többnyire a szervezők erőfelmérő képességétől függ. Izgalmas derbik mindig vannak, de általában 100-200 pontnyi különbséggel zárulnak a rendezvények, bár volt már olyan hatvanórás összecsapás is, amikor mindössze 11 ponttal nyert valamelyik együttes.”
A 12. órában még a fehérek vezettek 1090-977-re, majd egy nappal később már a kékek együttesénél volt az előny. A monstre meccsek sajátos jellemzője, hogy bővelkedik a fordulatokban, és ez bizony április 13.-a és 15.-e között sem volt másképp, ugyanis a végén 6116-6009-es győzelmének a fehérmezes gárda örülhetett, már ha maradt erre ereje...