Konferenciával ünnepelték a 20 éves Térinformatikai Tanszéket

A mai értelemben vett térinformatika kialakulásához elsősorban a számítógépes grafika fejlődésére volt szükség. A 60-as évek elején a grafikus megjelenítők fejlődésével kezdhetett el kialakulni a földrajztudományok új ága. A hatvanas években kialakították az első digitális domborzatmodelleket, terepmodelleket, majd a hetvenes években piacra került az első földrajzi információs rendszer szoftver. Mára a térinformatika eljutott a lézerszkennerig, amely akár egymillió pontot érzékel másodpercenként.

A lézerszkenner néhány perc alatt több millió pont 3D koordinátáját képes megmérni nagy pontossággal. A felmérés eredménye egy térbeli "pontfelhő", melyből utólagos kiértékeléssel kinyerhetőek a felmért objektumok geometriai adatai. Működési elve hasonló a geodéziai mérőállomáshoz. Egy lézersugár segítségével megmérik az adott pont és a műszer távolságát. Mivel a lézersugár "helyzetét" (vízszintes és magassági szögét) szintén rögzíti a műszer, így kiszámíthatóak a megmért pont 3D koordinátái. A leglényegesebb különbség, hogy míg geodéziai módszerekkel percenként csak néhány pont mérhető, addig a lézerszkenner több millió pont koordinátáját határozza meg, a lézersugár gyakorlatilag "végigpásztázza" a környezetét.