Kiállítás nyílt a Vöröskereszt 125 éves születésnapja alkalmából

 Kiállítás nyílt a Vöröskereszt székesfehérvári irodájában a szervezet 125 éves születésnapja alkalomából. A tárlat korabeli dokumentumok és tárgyak segítségével mutatja be a Vöröskereszt múltját. Varga István megyei elnök megnyitójában kiemelte: az új típusú katasztrófahelyzetek miatt új kihívásokkal kell szembenézniük a Vöröskereszt tagjainak.

 A Magyar Vöröskereszt ebben az évben ünnepli megalakulásának 125. évfordulóját. Céljai ismertek, fontossága vitathatatlan. Május 8-án Henry Dunant születésnapján világszerte 183 nemzeti szervezet ünnepel. Ünnepelni gyűltünk össze mi is ezen a napon. Ünnepelni a múltat, rajta keresztül éltetni a jelent, mely magában hordozza reményeink szerint a jövőt is.

 Az eszme, mely 1859-ben a solferinói csatatéren a romokból, a pusztulásból és elmúlásból született, a romokon, pusztuláson, háborúkon, csatákon és katasztrófákon keresztül máig él. Változnak az idők, de valamiképpen az emberi szenvedés változatlan marad. Mindig más álruhát öltve, de köztünk jár. Szerepünk, fontosságunk ennek a szenvedésnek felismerése és enyhítése.

 Küldetésünk örökérvényű: „A Magyar Vöröskereszt a Vöröskereszt/Vörösfélhold Nemzetközi Mozgalom tagjaként a segítségre szoruló emberek érdekében működik. A humanitárius eszmék terjesztésével, egészséges életmódra neveléssel, szociális gondoskodással, az állami és üzleti szférával valamint más civil szervezetekkel együttműködve járul hozzá Magyarországon a lakosság életminőségének javításához. Ennek érdekében ismeretterjesztő programokat szervez, szociális és egészségügyi intézményeket működtet, véradókat mozgósít, elsősegélynyújtó tanfolyamokat tart, felkészül és részt vesz a katasztrófák enyhítésében.”

 Háborúban a békét reméljük! Tesszük ezt Magyarországon 125 éve. Õrizzük szívünkben a múltat, tiszteljük ismert és névtelen munkásait. Emlékeket gyűjtünk, dédelgetjük őket, és erőt merítünk belőlük ahhoz a küzdelemhez, mely végigkíséri munkásságunkat. Dolgozunk dacolva árral és szélviharral, szegénységgel, és ott vagyunk, ha megmozdul a Föld vagy láthatatlan kezünkből átnyújtjuk azt a palack vért, ami egy betegnek talán az utolsó remény.

 Elődeink ugyanezt tették. Most mi köszöntjük őket a jelenben. Itt vannak velünk mind egy névben, egy tárgyban, egy gondolatban. A kiállítás megrendezésének eredője a hála és tisztelet. A teljesség igénye nélkül megpróbáltuk a múlt ereklyéit összegyűjteni, megláttatni és megőrizni az utókornak.

 A születés egy csoda. A születésnapot ünnepeljük, megköszönve a csodát. Ünnepeljük hát e nemes eszmét, kívánjunk boldog születésnapot és szebb jövőt a nehéz körülmények között is erős és megújulni képes humanitárius szervezetünknek. Ajándékul pedig adjuk át neki a múltat szerény kiállításunkkal.