Két film egy estén Pio atyáról a Szent István Hitoktatási és Művelődési Házban

Az első film Pio atya utolsó szentmiséjéről szól, melyet 1968. szeptember 22-én celebrált. A San Giovanni Rotondo templomába több mint húszezer ember zsúfolódott be. Pio atya már nagyon rosszul érezte magát, mégis kiszolgáltatta a legszentebb áldozatot az Eucharisztiát. A szent tudta, hogy eljött halálának az ideje. A szertartás után összeesett, mondogatta, hogy közeleg az óra. Pio atya úgy ment el, mint a gyermeki lélek: egyszerűen, békésen. Fél háromkor vett utoljára levegőt és látta meg a Megváltóját kinek sebeit ötven éven át viselte.

A Veletek vagyok dokumentumfilmben láthatjuk, hogy Pio atya hogyan valósítja meg szent tervét, mely szerint létrehozza a szegények számára épített kórházat a Szenvedés Enyhítésének a Házát. A film megrendítő dokumentumfelvételeket mutat be a nagy szentről. „Magamról elfeledkezhetem, de lelki gyermekeimről soha! Sőt, biztos vagyok benne, hogy mikor az Úr magához szólít, azt mondom majd neki: Uram, én a Paradicsom kapujában maradok, és csak akkor lépek be, amikor az utolsó gyermekem is megérkezik.” - Pio atya.