Kempo a szilárd jellemért - interjú dr Keresztúry Gábor érsebész főorvossal

 

 

 Barnaöves barátom ajánlására, aki elcsábított egy edzésre. Előtte is hallottam már erről a sportról, de csak olyan „keményfiús” viszonylatban.

 

 

Harmadik éve látogatom a kempo-tréningeket, átlagban heti három edzésen tudok részt venni.

 

Amikor az edzőim nyernek a profi gálákon, azok számomra igazán szép pillanatok. Továbbá amikor edzőtáborban hajnali futás van, az nagyon jó együvé-tartozás élmény.

 

 

Hogy egy stabil pont az életemben, mindennapjaim aktív része. Hogy látom a fejlődést magamon, bár ez nem túl gyakori élmény.

 

 

Sok munka és szenvedés árán egy magasabb fokú örömérzés. Mint szinglinek, nekem a Zen Bu Kan Kempo a „családom". Annál több időt senkivel sem töltök, mint amennyit a kempónak szentelek.

 

 

Önfejlesztés. Fegyelem, akaraterő, fájdalomtűrés. Nem annyira a versenyekre koncentrálok, mint inkább az önfejlesztésre. De az is cél, hogy minden egyes edzés után jó legyen a közérzetem.

 

 

Kezdjék el minél hamarabb és minél intenzívebben, óriási hozadéka lesz!

 

 

 Gyakorlatilag minden edzőmre felnézek és példaképemnek tekintem: Takács Attila (4. dan), Szűcs Gergőt (2. dan), Szűcs Zsoltot (2. dan), vagy éppen Ács Lászlót (3. kyu). Mindegyikükben mást-mást csodálok, nem tudok sorrendet felállítani. Ami közös, az a jókedv, a derű és a készség a harcra, illetve az tréningek szenvedéseire. Az, hogy minden edzésen ott vagyok, nagymértékben az ő profi hozzáállásuk és tudásuk eredménye.

 

Egy szilárd, megrendíthetetlen jellemet. Derűs, magabiztos, egészséges emberré, aki függetlenné válik az élet mindennapos problémáitól.