Juhász a város szélén - beszélgetés Papp Gergővel

Petőfi János vitéze óta tudjuk, hogy a fiatalemberek már régen sem arról álmodoztak, hogy juhásznak állnak, inkább vonzotta a képzeletet a patakban mosó kisleány kilibbenő térdkalácsa vagy a huszáregyenruha. Ma pedig, amikor mindenki menedzsernek készül és gázszerelőt sem találni széles e határban, szinte látomásba illő kép a város határában birkáit legeltető juhászfiú. 
2017.11.23. 10:53 |

Pedig a Fehérvár Magazin fotósának még az első áldomáspálinka sem volt a nyaka mögött, amikor elvárosiasított spanyol juhászkutyája vad ugatásba kezdett az Aranybulla határolta mezőn. Hirtelen kolompszó hallatszott, és egy birkanyáj közepén találták magukat. Szóra bírta a juhászt, aki még nincs húszéves. A fiatalembert Papp Gergőnek hívják.

Csak nem valami csillagszemű juhász pályára készültél, hogy itt látlak a birkák között?

De igen. Családi örökség, a nagyapám is juhász.

A bot, amire támaszkodsz, a nagyapádé volt?

Igen, az övé, nemsokára jön váltásba, percek kérdése.

Mióta jársz ki a mezőre?

Körülbelül két éve, egy éve már egyedül. Ha nincs ember, akkor ez egy huszonnégy órás szolgálat.

Miből áll a juhász dolga?

Ha sánta birka van, azt meg kell körmölni, figyelni, mit esznek, észrevenni, ha valamelyiknek betegsége van.

Mi vonz téged ebben?

Itt szabad vagyok, a szó teljes értelmében. Egyszerűen nem szeretem a benti munkát. Már gyerekként is tudtam, hogy nagyapám nyáját viszem tovább, mezőgazdasági iskolába jártam.

Hány birkád van?

Több mint ötszáz. Mind saját.

Mihez lehet kezdeni ennyi birkával?

Bárányokat küldünk exportra az olaszoknak. Minden évben van birkanyírás, és a gyapjút is eladjuk. Elléskor is ott kell lenni, olyankor bevisszük őket a hodályba, mert egyébként szabadtartásban vannak. Mindent a maga idejében.

Jó a birkának a szabadtartás?

Jó, persze: megyünk tarlóra, ami a kukorica learatásából marad és csirára, ami a búza learatása után kinő helyette. Le van beszélve a gazdaságokkal, nekik sem kell annyit dolgozniuk a maradékkal.

Kell-e valamitől védeni a nyájat?

Rókáktól, sakáltól – ezekből nagyon sok van ezen a környéken, és bandákba verődve járnak. Ha észreveszem, hogy jönnek, a kutyákat rájuk küldöm.

Mi újság van a lányokkal?

Hát itt nagyon nincsenek. Legfeljebb ha szabadidőmben bemegyek a városba.

Mit szoktál csinálni, ha innen hazamész?

Először is lefürdök. Ne a szag árulja el az ember hivatását, igaz?

Volt olyan, amikor a pokolba kívántad az egészet?

Volt, persze. De megtanultam, hogy ki kell tartani, egyik munka sem tökéletes.

Mivel töltöd azt a rengeteg időt idekinn?

Filmeket nézek. Főként vadnyugatosakat.

És a bicskán kívül nincs nálad semmi fegyver?

Karikás ostorom sincs. Meg tudom védeni magam, ha kell.

És kell?

Nem, de azért mindenre fel kell készülni.

Mit szólnak azok, akik erre járnak futni, biciklizni: meglátnak egy húszéves forma srácot nyájat őrizni?

Nem foglalkoznak vele, mennek tovább. Van azért olyan is, aki rácsodálkozik, készít egy-két fotót, aztán továbbáll.

Eszedbe jutott már, hogy te is elmenj valamerre a világba?

Ha mennék, Angliába mennék, de inkább csak kirándulni. Megnézném az ottani gyönyörű tájakat, szép hegyeket, zöld dombokat.

A nagyapa

Szabó Imrének lányai vannak, azokból nem tudott juhászt nevelni. Vannak viszont fiú unokái, közülük kettő szereti az állatokat, ezért a nagyapa abban bízik, hogy ők viszik majd tovább a birkákat.

Szeretem ezt, mert a sajátom, magamnak dolgozom, ennél nincs felszabadítóbb!” – mondja az öreg, miközben ötszáz birkáján legelteti a szemét. „Nem mondom, hogy nincs problémám, mert nem nagyon áll már senki bojtárnak, nehéz munkaerőt találni. Igaz, én sem voltam mindig juhász, annak ellenére, hogy édesapám is juhászember volt. Csak 1980-ban kezdtem a birkákkal foglalkozni. Nálunk a családban minden gyerek tanult szakmát, de nyolc-tíz év múlva a gyárakból, maszekból mindenki visszament a birka mellé.”

Imre szerint ők már nem olyan igazi juhászok: „Régen a juhászok összeültek, komáztak, beszélgettek, iszogattak, dalolgattak, ma már erre nincs idő, a legtöbben alkalmazottakat fogadnak. Mindenki a pénzt hajkurássza, az lett a fontos! Mi is megélünk tisztességgel, ráadásul jobban, mintha eredeti szakmám szerint kőművesként dolgoztam volna végig az életemet.”

Télen is mennek a birkákkal, akkor is, ha fúj a szél, ha hóvihar van. Sőt! Akkor kell a leginkább vigyázni az állatokra: autóval kivinni nekik a takarmányt, etetni. A szabadságnak ára van, igaz, az olasz bárányfelvásárlók ezt meg is fizetik.

Interjú

  1. Hiszek a közösség erejében és az építkezésben - beszélgetés Cser-Palkovics Andrással

    "A legkedvesebb, amikor látom az embereken, hogy jól érzik magukat Fehérváron és szeretik ezt a várost." - mondja Székesfehérvár polgármestere. Cser-Palkovics Andrással arról is beszélgettünk advent utolsó hetében, hogy a rengeteg fejlesztés mellett a 21. század egyik legnagyobb kihívása minden város számára közösséget teremteni és összehozni az embereket.

    2018.12.24.
  2. Beszélgetés Dr. Korzenszky Richárddal, a Tihanyi Bencés Apátság emeritus perjelével

    Nagy érdeklődés övezte Dr. Korzenszky Richárd OSB, a Tihanyi Bencés Apátság emeritus perjelének A holisztikus ember című előadását kedden, a Szent István Hitoktatási és Művelődési Házban. A Magyar Katolikus Kultúra Napjai rendezvénysorozatának keretében megvalósuló esemény alkalmából kértük beszélgetésre a tudós bencés szerzetest.

    2018.10.16.
  3. Szike és zongora - a sebész aki dallamokat talál

    Tóth Gábor életét a gyógyításnak szenteli. A Szent György Kórházban dolgozó sebész keze ügyébe legtöbbször szike és cérna kerül. Ám amikor leveszi a fehér köpenyt, egy másik világba utazik. Mint mondja: a dallamok szférája az a hely, ahol kiteljesedhet. A Dr. Jazz Band október 12-én, az Öreghegyi Közösségi Házban lép fel.

    2018.10.08.
  4. Szemelvények Csala történetéből - beszélgetés Varró Ferenccel

    Nemrégiben mutatták be Csalán Varró Ferenc, a településrész valaha volt világát bemutató, hiánypótló kötetét. Szorgos gyűjtőmunkának köszönhetően a csalai polgárok egy olyan könyvvel gazdagodtak, mely hitelesen kalauzolja el az olvasókat a nagy múltú falu mindennapjaiba, ünnepeibe a középkortól napjainkig. Varró Ferenccel Vakler Lajos beszélgetett.

    2018.04.07.
  1. Székesfehérvári és Fejér megyei értékeink nyomában - interjú Demeter Zsófiával

    Demeter Zsófia történész, muzeológus, történelem-francia nyelv és irodalom szakos tanár, egyetemi doktor. Volt múzeumigazgatóként kutatott és kutat, könyveket ír, számos tudományos disszertációja jelent meg, oktatott. Legutóbbi kiadványában is székesfehérvári emlékeket elevenít fel.

    2018.03.21.
  2. Új módszerek az orvosi diagnosztikában -beszélgetés Dr. Madácsy Lászlóval

    Orvos dinasztiából származik, csillagásznak, kutatónak, kardiológusnak készült, belgyógyász lett. Endo-kapszula centrumot alapított Székesfehérváron. Szenvedélye a sport, az evezés, úszás, szörf, vitorlázás és a kajakozás.

    2018.01.28.
  3. Újabb versenyekre és új rekordokra is készül - interjú Gyolcsos Ferenccel

    Gyolcsos Ferenc súlyemelőként megdöntötte saját rekordját, lefektette a rögbizés alapjait Fehérváron, diákokat toboroz, edző, az utánpótlásképzés elkötelezett híve, versenyekre jár. Szabadidejében barlangászattal és amatőr barlangkutatással is foglalkozik.

    2018.01.24.
  4. Alternatív módszerekkel az oktatásért – interjú Lovranits Józseffel, a Lánczos Kornél Gimnázium igazgatójával

    Tanulás helyett gitározott és saját erősítőt épített, Sopronból jött, éltanuló volt, tévészerelő, villamosmérnök és számítástechnika tanár lett, igazgatóként egy nemzetközi diákcsere program bázis iskoláját vezeti. Lovranits Józsefet érdekli a csillagászat, a gasztronómia, a repülés és a bűvészkedés is.

    2018.01.16.

Eseménynaptár

2019. Február
h
K
Sze
Cs
P
Szo
V
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 1 2 3

Webkamera


360 Fehérvár

Fehérvár Magazin

Nyitott tornatermek