Juhász a város szélén - beszélgetés Papp Gergővel

Petőfi János vitéze óta tudjuk, hogy a fiatalemberek már régen sem arról álmodoztak, hogy juhásznak állnak, inkább vonzotta a képzeletet a patakban mosó kisleány kilibbenő térdkalácsa vagy a huszáregyenruha. Ma pedig, amikor mindenki menedzsernek készül és gázszerelőt sem találni széles e határban, szinte látomásba illő kép a város határában birkáit legeltető juhászfiú. 
2017.11.23. 10:53 |

Pedig a Fehérvár Magazin fotósának még az első áldomáspálinka sem volt a nyaka mögött, amikor elvárosiasított spanyol juhászkutyája vad ugatásba kezdett az Aranybulla határolta mezőn. Hirtelen kolompszó hallatszott, és egy birkanyáj közepén találták magukat. Szóra bírta a juhászt, aki még nincs húszéves. A fiatalembert Papp Gergőnek hívják.

Csak nem valami csillagszemű juhász pályára készültél, hogy itt látlak a birkák között?

De igen. Családi örökség, a nagyapám is juhász.

A bot, amire támaszkodsz, a nagyapádé volt?

Igen, az övé, nemsokára jön váltásba, percek kérdése.

Mióta jársz ki a mezőre?

Körülbelül két éve, egy éve már egyedül. Ha nincs ember, akkor ez egy huszonnégy órás szolgálat.

Miből áll a juhász dolga?

Ha sánta birka van, azt meg kell körmölni, figyelni, mit esznek, észrevenni, ha valamelyiknek betegsége van.

Mi vonz téged ebben?

Itt szabad vagyok, a szó teljes értelmében. Egyszerűen nem szeretem a benti munkát. Már gyerekként is tudtam, hogy nagyapám nyáját viszem tovább, mezőgazdasági iskolába jártam.

Hány birkád van?

Több mint ötszáz. Mind saját.

Mihez lehet kezdeni ennyi birkával?

Bárányokat küldünk exportra az olaszoknak. Minden évben van birkanyírás, és a gyapjút is eladjuk. Elléskor is ott kell lenni, olyankor bevisszük őket a hodályba, mert egyébként szabadtartásban vannak. Mindent a maga idejében.

Jó a birkának a szabadtartás?

Jó, persze: megyünk tarlóra, ami a kukorica learatásából marad és csirára, ami a búza learatása után kinő helyette. Le van beszélve a gazdaságokkal, nekik sem kell annyit dolgozniuk a maradékkal.

Kell-e valamitől védeni a nyájat?

Rókáktól, sakáltól – ezekből nagyon sok van ezen a környéken, és bandákba verődve járnak. Ha észreveszem, hogy jönnek, a kutyákat rájuk küldöm.

Mi újság van a lányokkal?

Hát itt nagyon nincsenek. Legfeljebb ha szabadidőmben bemegyek a városba.

Mit szoktál csinálni, ha innen hazamész?

Először is lefürdök. Ne a szag árulja el az ember hivatását, igaz?

Volt olyan, amikor a pokolba kívántad az egészet?

Volt, persze. De megtanultam, hogy ki kell tartani, egyik munka sem tökéletes.

Mivel töltöd azt a rengeteg időt idekinn?

Filmeket nézek. Főként vadnyugatosakat.

És a bicskán kívül nincs nálad semmi fegyver?

Karikás ostorom sincs. Meg tudom védeni magam, ha kell.

És kell?

Nem, de azért mindenre fel kell készülni.

Mit szólnak azok, akik erre járnak futni, biciklizni: meglátnak egy húszéves forma srácot nyájat őrizni?

Nem foglalkoznak vele, mennek tovább. Van azért olyan is, aki rácsodálkozik, készít egy-két fotót, aztán továbbáll.

Eszedbe jutott már, hogy te is elmenj valamerre a világba?

Ha mennék, Angliába mennék, de inkább csak kirándulni. Megnézném az ottani gyönyörű tájakat, szép hegyeket, zöld dombokat.

A nagyapa

Szabó Imrének lányai vannak, azokból nem tudott juhászt nevelni. Vannak viszont fiú unokái, közülük kettő szereti az állatokat, ezért a nagyapa abban bízik, hogy ők viszik majd tovább a birkákat.

Szeretem ezt, mert a sajátom, magamnak dolgozom, ennél nincs felszabadítóbb!” – mondja az öreg, miközben ötszáz birkáján legelteti a szemét. „Nem mondom, hogy nincs problémám, mert nem nagyon áll már senki bojtárnak, nehéz munkaerőt találni. Igaz, én sem voltam mindig juhász, annak ellenére, hogy édesapám is juhászember volt. Csak 1980-ban kezdtem a birkákkal foglalkozni. Nálunk a családban minden gyerek tanult szakmát, de nyolc-tíz év múlva a gyárakból, maszekból mindenki visszament a birka mellé.”

Imre szerint ők már nem olyan igazi juhászok: „Régen a juhászok összeültek, komáztak, beszélgettek, iszogattak, dalolgattak, ma már erre nincs idő, a legtöbben alkalmazottakat fogadnak. Mindenki a pénzt hajkurássza, az lett a fontos! Mi is megélünk tisztességgel, ráadásul jobban, mintha eredeti szakmám szerint kőművesként dolgoztam volna végig az életemet.”

Télen is mennek a birkákkal, akkor is, ha fúj a szél, ha hóvihar van. Sőt! Akkor kell a leginkább vigyázni az állatokra: autóval kivinni nekik a takarmányt, etetni. A szabadságnak ára van, igaz, az olasz bárányfelvásárlók ezt meg is fizetik.

Interjú

  1. Profi ökölvívás - Törteli Balázs gőzerővel készül a visszatérésre

    Túl van egy hosszabb, sérülést követő periódus nehezén, munkába állt és újra teljes erőbedobással készül az új kihívásokra - jelentette be minap Törteli Balázs (15-2; 6 KO) magyar bajnok ökölvívó.„Jó érzés sportolónak lenni, izomlázzal feküdni, izomlázzal kelni és újra azt érezni, hogy tartok valahova.” - emelte ki a fehérvári harcos honlapunknak adott hosszabb interjújában.

    2019.10.04.
  2. Ha csak egyetlen gondolatért is - interjú Csizik Balázzsal

    Csizik Balázs képeivel korábban már találkozhattunk a Múzeum Kávézóban, anno a Műhelyben, és fafaragóművész nagyapjával együtt állított ki a Városi Könyvtárban. Utóbbi nagyon fontos pillanat volt számára, hiszen ott összeért a nagyapa népművészete az unoka akkor még eléggé gyerekcipőben járó absztrakt fotóművészetével.

    2019.08.26.
  3. „A narrátor kapocs a múlt és a jelen között” - interjú Mihályi Győzővel

    Mihályi Győző nélkül nincsen Koronázási Szertartásjáték, hiszen a kezdetek óta számít rá Szikora János, rendező. A grandiózus produkció emlékezetes pillanatairól és kihívásairól is beszélgettünk a Jászai Mari-díjas színművésszel.

    2019.08.08.
  4. Végtelen erő, energia, küzdelem, száguldás emberi sorsok és lelkiállapotok között

    Szirtes Edina „Mókus” muzsikus és zeneszerző évek óta jegyzi a Koronázási Szertartásjáték zenéjét. Az alkotó lelkesedéssel mesélt többek között az alkotás folyamatáról, kedvenc tavalyi jelenetéről és megosztotta gondolatait a szövegkönyvről is.

    2019.08.02.
  1. Székesfehérvár az emléktérkép - „ A jelenben élek, a múltunk tudatában.”

    Fiatalember, aki a jelenben él, de mégis fontos számára a múlt. Grósz Ákos a Red Rock falmászóterem ügyvezetője ezer szállal kötődik a városhoz, melynek jól ismert utcáit járva gondolatban egy emléktérképet rajzol fel: nem csak a saját, de szerettei életének lenyomataiból. És hogy miért fontos egy ilyen térkép? A vele folytatott beszélgetésből megtudhatjuk…

    2019.07.31.
  2. Szendrényi Éva - felemelő érzés a nézőtéren az előadások utáni csend

    Szendrényi Éva díszlettervező a Koronázási Szertartásjátékok kezdete óta felel a produkció látványvilágáért. Mint minden évben, idén is számíthatunk újdonságokra, így kíváncsiak voltunk a főbb változásokra.

    2019.07.30.
  3. Székesfehérvár – a modern, de dicső emlékeinek is élő város

    Dr. Simon Gábor a Fejér Megyei Szent György Egyetemi Oktató Kórház gyermekgyógyász főorvos irányítása alatt alakult ki a mai, európai színvonalon működő Gyermekosztály, de kivette a részét abból a munkából is, melynek köszönhetően ma már természetes az integrált oktatás, vagyis az egészséges gyermekek mellett a fogyatékkal élők nevelése.

    2019.07.29.
  4. Székesfehérvár a templomok városa - számtalan rejtett kincs vár még felfedezésre

    Tornyai Gábor közvetlensége és emberismerete magával ragadó. Amellett, hogy katolikus pap, még mentálhigiénés szakember is, akihez bátran lehet életvezetési tanácsokért fordulni. Gábor atya nemcsak prédikációiban találta meg a megszólítás lehetőségét, hanem évek óta szerepel a Vörösmarty Rádió műsoraiban is. Emellett igazi lokálpatrióta, aki szereti felfedezni a várost, ahol él.

    2019.07.23.

Október 23.

Eseménynaptár

2019. Október
h
K
Sze
Cs
P
Szo
V
30 1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31 1 2 3

Webkamera


360 Fehérvár

Fehérvár Magazin

Nyitott tornatermek