Juhász a város szélén - beszélgetés Papp Gergővel

Pedig a Fehérvár Magazin fotósának még az első áldomáspálinka sem volt a nyaka mögött, amikor elvárosiasított spanyol juhászkutyája vad ugatásba kezdett az Aranybulla határolta mezőn. Hirtelen kolompszó hallatszott, és egy birkanyáj közepén találták magukat. Szóra bírta a juhászt, aki még nincs húszéves. A fiatalembert Papp Gergőnek hívják.

Csak nem valami csillagszemű juhász pályára készültél, hogy itt látlak a birkák között?

De igen. Családi örökség, a nagyapám is juhász.

A bot, amire támaszkodsz, a nagyapádé volt?

Igen, az övé, nemsokára jön váltásba, percek kérdése.

Mióta jársz ki a mezőre?

Körülbelül két éve, egy éve már egyedül. Ha nincs ember, akkor ez egy huszonnégy órás szolgálat.

Miből áll a juhász dolga?

Ha sánta birka van, azt meg kell körmölni, figyelni, mit esznek, észrevenni, ha valamelyiknek betegsége van.

Mi vonz téged ebben?

Itt szabad vagyok, a szó teljes értelmében. Egyszerűen nem szeretem a benti munkát. Már gyerekként is tudtam, hogy nagyapám nyáját viszem tovább, mezőgazdasági iskolába jártam.

Hány birkád van?

Több mint ötszáz. Mind saját.

Mihez lehet kezdeni ennyi birkával?

Bárányokat küldünk exportra az olaszoknak. Minden évben van birkanyírás, és a gyapjút is eladjuk. Elléskor is ott kell lenni, olyankor bevisszük őket a hodályba, mert egyébként szabadtartásban vannak. Mindent a maga idejében.

Jó a birkának a szabadtartás?

Jó, persze: megyünk tarlóra, ami a kukorica learatásából marad és csirára, ami a búza learatása után kinő helyette. Le van beszélve a gazdaságokkal, nekik sem kell annyit dolgozniuk a maradékkal.

Kell-e valamitől védeni a nyájat?

Rókáktól, sakáltól – ezekből nagyon sok van ezen a környéken, és bandákba verődve járnak. Ha észreveszem, hogy jönnek, a kutyákat rájuk küldöm.

Mi újság van a lányokkal?

Hát itt nagyon nincsenek. Legfeljebb ha szabadidőmben bemegyek a városba.

Mit szoktál csinálni, ha innen hazamész?

Először is lefürdök. Ne a szag árulja el az ember hivatását, igaz?

Volt olyan, amikor a pokolba kívántad az egészet?

Volt, persze. De megtanultam, hogy ki kell tartani, egyik munka sem tökéletes.

Mivel töltöd azt a rengeteg időt idekinn?

Filmeket nézek. Főként vadnyugatosakat.

És a bicskán kívül nincs nálad semmi fegyver?

Karikás ostorom sincs. Meg tudom védeni magam, ha kell.

És kell?

Nem, de azért mindenre fel kell készülni.

Mit szólnak azok, akik erre járnak futni, biciklizni: meglátnak egy húszéves forma srácot nyájat őrizni?

Nem foglalkoznak vele, mennek tovább. Van azért olyan is, aki rácsodálkozik, készít egy-két fotót, aztán továbbáll.

Eszedbe jutott már, hogy te is elmenj valamerre a világba?

Ha mennék, Angliába mennék, de inkább csak kirándulni. Megnézném az ottani gyönyörű tájakat, szép hegyeket, zöld dombokat.

A nagyapa

Szabó Imrének lányai vannak, azokból nem tudott juhászt nevelni. Vannak viszont fiú unokái, közülük kettő szereti az állatokat, ezért a nagyapa abban bízik, hogy ők viszik majd tovább a birkákat.

„Szeretem ezt, mert a sajátom, magamnak dolgozom, ennél nincs felszabadítóbb!” – mondja az öreg, miközben ötszáz birkáján legelteti a szemét. „Nem mondom, hogy nincs problémám, mert nem nagyon áll már senki bojtárnak, nehéz munkaerőt találni. Igaz, én sem voltam mindig juhász, annak ellenére, hogy édesapám is juhászember volt. Csak 1980-ban kezdtem a birkákkal foglalkozni. Nálunk a családban minden gyerek tanult szakmát, de nyolc-tíz év múlva a gyárakból, maszekból mindenki visszament a birka mellé.”

Imre szerint ők már nem olyan igazi juhászok: „Régen a juhászok összeültek, komáztak, beszélgettek, iszogattak, dalolgattak, ma már erre nincs idő, a legtöbben alkalmazottakat fogadnak. Mindenki a pénzt hajkurássza, az lett a fontos! Mi is megélünk tisztességgel, ráadásul jobban, mintha eredeti szakmám szerint kőművesként dolgoztam volna végig az életemet.”

Télen is mennek a birkákkal, akkor is, ha fúj a szél, ha hóvihar van. Sőt! Akkor kell a leginkább vigyázni az állatokra: autóval kivinni nekik a takarmányt, etetni. A szabadságnak ára van, igaz, az olasz bárányfelvásárlók ezt meg is fizetik.