A Székesfehérvári Egyházmegye hagyományainak megfelelően Keresztelő Szent János ünnepén papszentelést tartottak Székesfehérváron, öt év után ismét a Szent István király Székesegyházban. Az ünnepi szertartáson Spányi Antal megyés püspök Bakos Áront és Szlama Ákost pappá szentelte a Székesfehérvári Egyházmegye szolgálatára.
A szentmisén koncelebrált a 25 éves papságát idén ünneplő Martos Levente Balázs püspök, a Központi Papnevelő Intézet rektora, a vasmisés Horváth Imre, a gyémántmisés Brückner Ákos előd O.Cist. és Léber Miklós, az aranymisés Bohn István, valamint az ezüstmisés Gedő Attila, Tóth Tamás és Burbela Grzegorz Ludwik SVD atyák.
A szentmisébe illesztett papszentelés szertartása a jelöltek bemutatásával és kiválasztásával kezdődött. „Hirdessétek mindenkinek az Isten Igéjét, amelyet örömmel elfogadtatok, elmélkedjetek az Úr törvényén. Amit olvastok azt higgyétek, amit hisztek azt tanítsátok, és amit tanítotok azt kövessétek is. … Ne felejtések el, hogy az emberek közül nyertetek kiválasztást, és az a küldetésetek, hogy őket Istenhez vezessétek… Tartsátok szem előtt a Jó Pásztor példáját, aki nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem azért, hogy Ő szolgáljon másoknak, keresse és megmentse, aki elveszett.”
A megyés püspök Keresztelő Szent János és Jeremiás próféta alakját emelte ki a szentelendőkhöz szóló beszédében, akik erős férfiakként vállalták az Úr által nekik készített feladatot, amelyhez mindvégig hűségesek is maradtak.
A papnak ma is ez a feladata, hangsúlyozta a főpásztor - Istenhez kell mennie, Istennel kell találkoznia. „Vigyétek Őhozzá az emberek életét és minden ügyüket, és Istentől hozzátok el az Ő áldását és kegyelmét a világnak, a rátok bízottaknak. A pap Istenhez megy. A Hozzá vezető út meredek és keskeny, az önmegtagadás kemény próbája ott van életében.
A lemondás önmagáról, az önátadás Istennek mindennapi feladat. „Élesszétek lelketekben az oltár áldozati tüzét. Róla, Jézusról szóljon az életetek! A pap Jézus barátja. Ne önmagatokat akarjátok megvalósítani, mert ez kudarcba vezető út. Ne féljetek önmagatokat Istenben elveszíteni, Őhozzá igazítani mindent és nem a világhoz. Itt a szentelési oltárnál odaadjátok életeteket, ezen már soha ne is változtassatok.” A főpásztor a szentelteket végül így bíztatta: „Osztozzatok az emberek életében, a betegek szenvedésében, a családok küzdelmeiben, a fiatalok útkereséseiben, a magányosok és mindenki életében. A nehézségeikben álljatok mellettük. Mert, aki meg akarja tartani életét, az Krisztusban elveszíti azt. Így találjátok meg az Egyházban az emberek szolgálatában a magatok életét, Istent szolgálva.”
A szentbeszéd után az áldozópapjelöltek egyenként a főpásztor elé járultak, és letérdelve tiszteletet és engedelmességet ígértek püspöknek. Ezt követően a Mindenszentek litániája alatt a jelöltek arcra borulva imádkoztak. Ezután a papszentelés ünnepélyes mozzanatai következtek, amelyek a püspöki kézfeltételből és a felszentelő imádságból álltak, majd az újonnan felszentelt papok kezeinek krizmával való megkenése következett. A stóla és a miseruha felvétele után a felszenteltek megkapták szolgálatuk eszközeit: az ostyát a paténán, és a borral megtöltött kelyhet. A szentelési szertartás lezárásaként a püspök a felszentelt papokkal békecsókot váltott, amit a papság áldása tett teljessé. Ezt követően az újonnan felszentelt papok együtt mutatták be a szentmisét főpásztorukkal.
A szentmise végén Spányi Antal püspök megköszönte mindazoknak, akik az újonnan felszentelteket a papi hivatás felé segítették. Személyesen köszöntötte a jubiláns papoknak a hűséges szolgálatot és átadta a Szentatya áldását számukra. Az újmisés atyák áldásukat adták először a szentelő püspökre, majd minden megjelent a hívőre, amelyet a jubiláns papok áldása követett.
