Interjúregényben meséli el életét Arató Antal címzetes könyvtárigazgató

Arató Antal idén töltötte be 80. életévét, bölcsészdoktor, a Vörösmarty Mihály Könyvtár címzetes igazgatója, a „Pro Cultura Albae Regiae” díj 2016. évi kitüntetettje. Nagyapja, Bausznern Ármin tábornok mint katonatiszt és parancsnok jelentékeny ideig Horthy Miklós kormányzó közvetlen környezetéhez tartozott, édesapja, Arató István folyamőr kapitány volt, így a családot 1950-ben kitelepítették a fővárosból Jászapátira. Az amnesztia után Csobánkára, később Dunaharasztira költöztek. Arató Antal Pesterzsébeten érettségizett, s állt pályára a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban. Később – 28 évesen – Jászberényben lett városi, majd 1994-ben Székesfehérváron megyei könyvtárigazgató. Jelenleg is állandó előremozdítója a fehérvári kulturális életnek.

Az interjúregény első bemutatóját 2022. november 24-én, csütörtökön, 17 órai kezdettel tartja meg a Vesszőparipa Kiadó és a Vörösmarty Társaság Székesfehérváron, a Kossuth utca 14. szám alatti Vörösmarty teremben. Köszöntőt mond Bobory Zoltán író, a Vörösmarty Társaság elnöke. Arató Antallal és Majer Tamással Kozáry Ferenc színművész, a Vörösmarty Színház társulatának tagja beszélget. Utána dedikálás, traccsparti, hagymás zsíros kenyér várja a résztvevőket.

Íme az Úri passzió című könyv fülszövege:

„Valóban el akarja rabolni a szomszédos baráti országoktól a jászberényi könyvtárigazgató azok kastélyait, műemlékeit? Hány hétig vezeti hősünk a soron kívül átvett Wartburgját balesetmentesen? Ki levelezhet nyugati országok nagykövetségeivel, és ki nem? Bonbon kerül egy cipőtalp alá, csirkeláb a levesbe, s lába kél a zsírosbödönbe rejtett végső tartalék disznósültnek. Gumi, motozás, a zárt raktárból szakaszonként kicsent injekciók, metilalkohol, kenőpénz! S dehogy, ez nem egy kémfilm, és nem is egy bluesballada, hanem maga a határtalan valóság!”

Részlet a könyvből:

„Joe bácsi egyszer elvitt néhányunkat Budára egy olyan kocsmába, ahova be lehetett vinni sonkát, szalonnát, kenyeret. Csak bort kellett fogyasztani, és az ember ott bicskázhatott. Ott jött össze a királypárti társaság. Mint mondtam, Joe bácsi úriember volt, s mint ilyen, még királypárti is. Ebbe akart minket is bevezetni, mi is váljunk azzá! Máig sem tudom, hogy ez volt a játékuk, vagy tényleg komolyan gondolták. "Ottó főherceg a mi királyunk!" – mondogatták, közben nagyokat koccintottak! "Ez az egyetlen lehetőség, hogy itt igazságosság legyen."