Az Árpád-házi históriák az eddigi Koronázási Játékok legemlékezetesebb epizódjait dolgozza fel a Kárpát-medencei Színjátszó Tábor fiataljainak lelkes részvételével, valamint Egyed Attila, Ballér Bianka és Juhász Illés főszereplésével. Az előadás rendezője a teátrum ügyvezetője, Lőrincz Zsuzsa, akivel a Vörösmarty Színház Mindig Veled! című podcastjában beszélgettek.
Az előadást a Székesfehérváron a Bartók Béla téren mutatja be a színház a Kárpát-medencei Színjátszó Tábor résztvevőivel és a Vörösmarty Színház művészeivel augusztus 18-án és 19-én, 20:30-kor. Az előzetes regisztráció során minden hely elkelt.
Idén hetedik alkalommal rendezik meg Székesfehérváron a Kárpát-medencei Színjátszó Tábort a Rákóczi Szövetség, a Vörösmarty Színház és Székesfehérvár Önkormányzatának szervezésében. A résztvevő határon túli fiatalok intenzív próbafolyamatot követően egy igazán különleges produkciónak lesznek részesei.
Annak idején hogyan született meg a Kárpát-medencei Színjátszó Tábor ötlete és mire számíthatunk idén?
Amikor a színházhoz kerültem, abban az évben rendezte meg a Színház másodszor a tábort a Rákóczi Szövetséggel együttműködésben. Most lesz a hetedik alkalommal Kárpát-medencei Színjátszó Tábor, idén 25-en jönnek Erdélyből és Felvidékről. Temesvárról, Nagyenyedről, Nagyváradról és Gútáról érkeznek gyerekek. Az volt az alapkoncepció, hogy ezek a fiatalok lejönnek Fehérvárra, és itt a nemzeti emlékhelyen készülő grandiózus szertartásjátékban statisztálnak vagy kisebb szerepeket játszanak, részt vesznek az egész próbafolyamatban. Ez egy csodálatos élmény nekik, több ilyenben is volt részük, de amikor például a pandémia miatt elmaradt a nagy szertartásjáték, akkor úgy gondoltuk, hogy mégiscsak szeretnénk megőrizni a tábor folytonosságát. Ezért abban az évben a Bartók Béla téren “Visszatekintő játék” címen én rendeztem a gyerekeknek egy előadást. Akkor történt először az, hogy nem csak statisztáltak, vagy kisebb szerepeket játszottak, hanem ők voltak a főszereplők. Az kemény munka volt, de hatalmas élmény is mindenkinek.
Idén “Árpád-házi históriák” címen egy hasonló előadás lesz..
Az Árpád-házi királyaink történetei kiapadhatatlan források, olyan történetek vannak benne, hogy ezer előadást lehet csinálni belőlük, mind nagyon más lenne és más műfaj is akár. Az idei előadásban, az eddig bemutatott királyok életéből fogunk jeleneteket összefűzni. Zenés produkció lesz, és három színészünk is szerepel majd az előadásban: Egyed Attila, akivel már többször dolgoztak együtt a határon túli diákok, valamint Juhász Illés és Ballér Bianka. A mozgásokat Rovó Tamás koreográfus jegyzi. Ez is egy maradandó élmény, hogy lehetőségük van ilyen nagy művészekkel együtt dolgozni. Ugyanúgy nem cél, hogy színészt faragjunk belőlük, mint például az Atlantisz Programnál, egy hét alatt nyilvánvalóan nem ez a feladatunk, és azt sem akarjuk, hogy rágörcsöljenek. A cél az, hogy ők nagyon jól érezzék magukat, és sokat tanuljanak. Ami a színjátszást illeti, a játék örömét szeretnénk nekik átadni. Az benne a legcsodálatosabb, hogy ezek a gyerekek valószínűleg soha az életben nem találkoznának egymással, ha nem lenne ez a tábor, mert egyszerűen nem hozná úgy az élet. Pedig a történelmünk, a gyökereink közösek, még hogyha három különböző országból is verődünk össze, és erre a találkozásra a királyok városa Székesfehérvár a lehető legméltóbb hely. A hat év alatt, ami alatt mentorálom, vagy produkciós felelősként ott vagyok mellettük, sok gyönyörű történetet láttam. Nem csak összeverődnek, és akkor egy-két hétig jól megvannak, hanem tartják a kapcsolatot, életre szóló kapcsolatok és barátságok alakulnak, amik egyébként soha nem történnének meg. Ez talán a legfontosabb.
Ahogy említetted is, a közös gyökereink és történelmünk megismerése az egyik fő motívuma a tábornak. Miért tartod fontosnak, hogy ilyen témát dolgozzatok fel a tábor fiataljaival?
Ebben is, mint minden másban, a személyességet hangsúlyoznám. Amikor ő belebújik egy jelenet erejéig, mondjuk IV. Béla vagy Szent Margit bőrébe, és elmond két mondatot, vagy csak bejön, mint XY, azzal ő a részesévé válik a történetnek, és innentől kezdve személyessé válik. Tanítani úgy a jó, hogyha a gyerek érdeklődik, ezzel kell kezdeni: az érdeklődését felkelteni a történelemre. Ez a tábor és az előadás próbafolyamata erre egy csodálatos eszköz. A tananyagot nem fogom tudni a fejébe verni, de nem is kell, mert ha érdekli, ő fog utánanézni, hiszen kíváncsi lesz rá. Én csak a kíváncsiságot ébresztem föl benne, hogy ez mennyire izgalmas, hogy a Trónok harca ehhez képest “kismiska”. Csodálatos, felemelő dolgok, és borzasztó dolgok is történtek a magyar uralkodókkal. Nagyon izgalmasak az Árpád-házi királyok, a személyiségük, és az is, hogy a kor mennyire más volt. Például, hogy mi az, hogy “nép” és mit jelent most, hogyan foglalkoztak ezzel a kérdéssel akkor és most. Ez a téma nagyon sok kérdést fölvet, és ha bennük is fölvetődnek ezek a kérdések, vagy bármilyen más gondolat, akkor arra választ fognak keresni. Az a lényeg, hogy kérdéseket tegyenek föl.
