Eszembe jut, amikor közel hatvan évvel ezelőtt megismerkedtünk. Felvételiztem a technikumba, és a felvételi bizottságban ült egy fiatal tanár, előtte az asztalon egy nagy fehér kristály, amilyet még sosem láttam. Mint később megtudtam ez egy aragonit tömb volt, a Szemlő-hegyi barlangból.
Ki is volt Ő? Nagyon nehéz megmondani. Mondhatjuk, hogy mérnök, hogy tanár, vagy azt, hogy barlangkutató, turista, és bármeddig is soroljuk, az igazi énjét nagyon nehéz megfogalmazni, mert mindez volt egyszerre.
Nagyon sok tanítványának a példaképe lett.
A középiskolát ugyanott járta ki, ahol később egész életében tanított. A villamosmérnöki kar elvégzése után volt iskolájának lett gyakorlati oktatója. Tanárként mindent megtett, hogy a hozzá kerülő fiatalok ne csak megtanulják, de meg is szeressék a szakmát. Folyamatosan képezte magát, hiszen ebben az időben gyorsult fel az elektronika fejlődése.
Frici bácsi, - ahogy diákjai és barátai is hívták - nem elégedett meg szakmája gyakorlásával, mindent igyekezett megtanulni, kipróbálni, lehetőleg magas fokon. Említhetjük többek között a fotózást, a turisztikát, az ásványgyűjtést, a csillagászatot.
Így került kapcsolatba a barlangkutatással is, és a kor nehézségei ellenére diákjaival 1961-ben megalapította az Alba Regia Barlangkutató Csoportot.
Az első évben megismerkedtek a barlangjárás és kutatás alapjaival, de 1962-ben már elkezdték a feltáró kutatást is a Tési-fennsíkon. A terület nem volt ismert, sokan reménytelennek ítélték az ottani feltáró kutatást, de az Ő lelkesedése és kitartása nem ismert határokat, főleg akkor, amikor a kor két jelentős tudósa, dr. Kessler Hubert és prof. Papp Ferenc is támogatta.
A kutatás eredményes folytatásához különféle méréseket kellett végezni, ezért megkeresett minden szervezetet és embert, akiről azt gondolta, hogy segíthet a munkában. Így sikerült komoly támogatót találni dr. Zsuffa István személyében és a Vízügyi Igazgatóságnál.
A kor méréstechnikája nagyon kezdetleges volt, ezért képzettségét kihasználva újabb és újabb, mérőeszközöket alkotott, amelyek egyszerűségükkel rendszeresen elkápráztatták a szakembereket. Volt olyan műszere, amelyet később a bauxitbányászat hasznosított napi munkájában.
A kutatás rendszeresen folyt, a diákjai mellett egyre többen csatlakoztak a csoporthoz. A kitartás meghozta eredményét, egyre másra tártunk fel új barlangokat. Jó visszaemlékezni arra, hogy milyen lelkesen és szakmai alázattal szervezte a feltárásokat, az ellátást, szerszámokat, eszközöket, és olyan embereket, akik gyakran nem voltak barlangászok, de örömmel segítették munkánkat.
A kitartó és közös tevékenység során feltárultak a Tési-fennsík barlangjai, és ezek között a legjelentősebb, az Alba-Regia Barlang, melynek hossza több mint három kilométer, és mélysége is meghaladja a 200 métert. Frici bácsi példája ma is él, ennek nyomán nemzedékek gyarapították a csoport hírnevét.
Nyugtalanul figyeltük egészségi állapotát az utóbbi években, különösen az elmúlt esztendőben. Örültünk, hogy nyolcvanadik születésnapját együtt ünnepelhettük csőszpusztai kutatóállomásunkon.
Búcsúzunk Tőled, ahogy emlékünkben megmaradtál, és a csőszpusztai barlangászok megörökítettek Téged a barlangász utókor számára: „Megismerni a Zentait pöttöm szandáljáról, mamut-fényű lámpájáról, kék svejci sapkájáról.”
Isten veled Frici bácsi! Emlékedet szívünkben megőrizzük!
Alba Regia Barlangkutató Egyesület
(Pék József)
Zentai Ferencet február 5-én, szerdán 15:30 órakor kísérik utolsó útjára a Béla úti temetőben.
