Ez az élet rendje? Lehet. De szomorú, és fáj nagyon. 2025. június 29-én este meghalt Illyés Endréné Ötvös Tünde, A TÜCSI. Csak így, ahogy a városban, az országban és határainkon túl nagyon sokat ismerték és szerették, a magyar nyelv szabályait felrúgva, névelővel írva: A TÜCSI. Lehetetlen megfogalmazni a hiányt.
Figyelme, mindent tudása, akarata a segítségre, a támaszra, a másik felemelésére, mindenkit elbűvölt. Manapság nem szokványos tulajdonságok ezek.
Kell hozzá az ember, aki a maga baját félretéve még másik húsznak mondja azt: Itt állok melletted kimeríthetetlen erőmmel. Szólj, ha bajod van, és ha nincs ellenedre, az életedbe is belépek!
Őrangyala volt sokaknak, és mint ilyen, helyzeteket, sőt életeket mentett –hittel, rábeszéléssel, baráti kapcsolataival, ha kellett személyes anyagi javaival. Mikor mire volt szükség. És sokak hálásak neki mindmáig ezért, mert sokak vannak körülöttünk, akiknek darabjaira hullott az élete, de az ő és segítőtársainak köszönhetően megerősödve jöttek ki a megpróbáltatásokból.
Székesfehérvár közösségét szakmai tudásával, közösségteremtő erejével is gazdagította. Székesfehérvár utcáit járva számos ötletét ismerhetjük fel, aminek megvalósítására a Székesfehérvár Turizmusáért Egyesület elnökeként tett javaslatot, de a Hetedhét Játékmúzeum játékbaba-gyűjteménye is a Moskovszky Évával kötött barátságának köszönhetően került városunkba. Dr. Moskovszky Éva gyűjteménye 1996-ban vendégeskedett először Fehérváron, amit azután a város Illyés Endréné, a megyei múzeum akkori főrestaurátora közbenjárására nem is engedett el, így alig telt el két év, és az egykori megyeháza épületében megnyílhatott a Fehérvári Babaház – Moskovszky-gyűjtemény. Tünde aktívan közreműködött ennek az egyedülálló értéknek az önálló kiállítássá rendezésében, ami ma már a Hetedhét Játékmúzeumban generációk sora számára bemutatható.
Illyés Endréné Tünde végzettségét tekintve okleveles vegyészmérnök volt, ám igazi hivatását a múzeumban találta meg, az akkori nevén Fejér Megyei Múzeumok Igazgatóságának a restaurátorműhelyét vezette.
Ösztöndíjasként és pályázatokkal számos meghatározó európai múzeum restaurátorműhelyét és múzeumi tárhelyek működését, restaurálási és tárolási technikáját ismerte meg, így Amszterdamban (Rijksmuseum, Mauritshuis), Helsinkiben (Finn Nemzeti Múzeum, Ateneumin taidemuseo, Sinebrychoff Művészeti Múzeum,) Londonban (Victoria and Albert Museum, National Gallery, Brittish Museum, Brittish Library), Barcelonában (Museu Nacional d’Art de Catalunya, Museu d’Història de Barcelona, Museu d’Història de Catalunya), valamint Madridban (Prado Múzeum, Királyi Fegyvertár, Madridi Királyi Palota) mélyítette restaurátori és művészeti tudását.
1988-tól 2006-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskola /Egyetem/ Tárgyrestaurátor hallgatóinak mikrobiológia oktatója, valamint országos műtárgyvédelmi szakfelügyelője volt.
Figyelemmel kísérte a városunk közösségét gyarapító kutatásokat, a feltérképezett és kiállításba vagy kötetbe rendezett anyagok megszületését.
Múzeumi kollégaként ő maga is számos kiadvány szerkesztője, társzerkesztője volt. 2002-ben Az Alcsúti Habsburg kastély tündöklése és pusztulása című kiállítása (Papp Seremetyeff Jánossal közösen) máig emlékezetes maradt, mint ahogyan az volt a Petres Évával közösen szervezett Római ezüstök című kiállítása, de kedves barátjával, Pletser Tamással is számos tárlatot szervezett Fehérváron és a környező településeken.
Messze földön ismert támogatója volt a határon túli magyaroknak, számos erdélyi barátjuk talált náluk otthonra, így Kallós Zoltán is, akinek a hazai restaurátor és muzeológus barátait mozgósítva sietett segítségére Erdélyben, a válaszúti kúria felújításában, a Kallós Zoltán Néprajzi Gyűjtemény múzeummá alakításában.
Nagy örömét lelte abban, hogy parkká alakult a Bazilika előtti, addig elhanyagolt kis tér, az ő kitartó közbenjárására, de a parkavatót követően is még éveken keresztül szervezett oda „parkbulit” a környék lakói és a park létrehozói, gondozói számára.
A Székesfehérvári Evangélikus Egyházközség életében is odaadóan részt vállalt, szakmai tudását kamatoztatva restaurálta a közösség műkincseit.
2007 óta nyugdíjasként is aktív maradt, élvezve gépészmérnök férje Illyés Endre, három gyermekük, kilenc unokájuk és számtalan barátjuk társaságát.
A város számos díjjal köszönte meg munkáját, 2000-ben Székesfehérvárért díjat, majd 2011-ben Pro Civitate Emlékérem kitüntetést kapott. A VOSZ 2010-ben Fejér Megyei Príma Díjban részesítette, míg 2013-ban a Kulturális Minisztérium Nívódíjat, ugyanebben az évben a Fejér Megyei Önkormányzat Marosi Arnold Díjat adományozott neki.
Sok értékes kitüntetés… de talán ennél is többet ért számára, hogy sokan szerették, megállították az utcán. Életigenlése, hivatása, filozófiai, esztétikai ismerete és a művészetbe vetett hite, személyisége lenyűgöző volt. Sokak nevében köszönjük, amit és ahogyan tettél értünk!
Sajnáljuk, Tücsi! Sokat adtál, és reméljük, mi sem maradtunk adósod. Jó utat!
Illyés Endréné Ötvös Tündét Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata és a Szent István Király Múzeum is saját halottjának tekinti. A város közössége nevében dr. Cser-Palkovics András polgármester ezúton is részvétét nyilvánítja családjának, osztozik szerettei fájdalmában. Emlékét megőrizzük!
