Húsvét utáni karanténbeszélgetés Bobory Zoltánnal, a Vörösmarty Társaság elnökével

„Gondolhatjuk azt, hogy a koronavírus spontán természeti jelenség, ám hívő lélekkel el kell gondolkodni arról, hogy a Jóisten ezt próbatételnek szánja-e? Erről írtam egy verset, amelynek az a címe, hogy Hajnali kérdés: „Uram, mit szeretnél,mondd!/Azt hogy a világ ne olyan legyen, amilyennek én látom?/Miért hallgatsz, Uram? Ez nem az én dolgom, fiam/ - ebben benne van az ember hite. Az, hogy a Jóisten a sorsunkat a saját kezünkbe adta. De ezt a kezünkbe adott sorsot - az ő felügyelete alatt - nekünk kell alakítanunk.

A Szűzanya nem vette le rólunk a kezét.

Ebben a helyzetben, amiben most vagyunk, ilyen próbatétel idején ezt meg kell, hogy erősítsük magunkban.

És hány ilyen próbatétel volt a magyarság történetében és hányszor, de hányszor hallgatta meg a Jóisten a könyörgésünket! A járvány komoly próbatétel számunkra, de Szűz Mária oltalmával ez a nemzet meg fogja találni önmagát. Van kihez fordulnunk és van kihez tartoznunk. Az hiszem lelki és profán síkon is igaz az, hogy:

„Egyetlen magyar ember sincs egyedül.”

Aki hisz a Jóistenben, az hisz az emberekben és reménykedhet abban, hogy a magyarság túl lesz ezen a krízisen.

Többen mondják, hogy ez az időszak be fog kerülni a történelemkönyvekbe. Ha csak egy bekezdés erejéig, de bekerül. Mi a helyzet az irodalommal? Az irodalomban is lenyomatot hagynak majd ezek a hetek, hónapok?

Így, hogy még benne vagyunk ebben az időszakban, csak a saját gondolataimat, érzéseimet tudom megfogalmazni; ezek alapján azt mondom, hogy feltétlenül lesz és van hatása ezen időszaknak a magyar irodalomra. Nem csak az irodalmunkra, az egész nemzetünkre, jelenünkre és jövőnkre is kiható próbatétel ez, így bizonyosan megjelenik majd a magyar irodalomban.

Igaz, kortárs irodalmunkból hiányolom az Istenhez való viszonyunk megnyilvánulásait, ami néha kicsit el is bizonytalanít, annak ellenére hogy tudom a legfontosabb az Istenbe vetett hitünk. Ha ezt a kortárs magyar irodalom vonatkozásában végiggondoljuk, akkor azt láthatjuk, hogy kevés istenes vers jelenik meg és kevesen vannak a nagy elődöket követő költők, írók.

Mindazonáltal meggyőződéssel mondom és vallom: ez a helyzet megerősíti bennünk az összetartozás érzését és az egymás iránti felelősségvállalást.