A székesfehérvári MH43. Nagysándor József Híradó és Vezetéstámogató Ezred honvédelmi táborának zárónapja – akárcsak az azt megelőző négy nap - is bőségesen tartogatott meglepetéseket a résztvevő fiatalok számára, akiken cseppet sem látszottak a fáradság jelei: fitten, erejük teljében vették a rájuk szabott akadályokat.
Miután a kezdőnapon többek közt a tűzpárban való mozgást gyakorolták air soft fegyverekkel, a tábor keddi, Pákozdi Emlékparkban töltött napján, tereptan foglalkozás keretein belül ismerkedtek a tájékozódás alapjaival, amely tudást rögvest kamatoztathattak is egy négyállomásos járőrfeladat során. Ezeken a helyeken vízi átkelést gyakoroltak, akadálypályát küzdöttek le természetes és mesterséges elemekkel, elsősegélyismereteket szereztek és lézeres Raptor-fegyverekkel egymás elleni csatát is vívtak.
Másnap közelharc-foglalkozáson, majd épületharcászatban, végül kötéllel történő épületről ereszkedésben is részük volt az egykori sárbogárdi laktanya kihalt, növénydzsungellel átszőtt objektumaiban, ahol is az éjszakát erdőben töltötték el, a saját maguk által épített menedékekben. Hajnalban – kitalált szituációban – egy pincelabirintusban való keresés is várt rájuk: utóbbi helyszínen teljes elsötétítés alatt, éjjellátóval és tapogatással leltek rá egy elrabolt, eldugott sérültre.
A zárónapon az állomány rajonként vett részt különböző feladatokban. Szituációs lövészeten, airsoft fegyverekkel, felbukkanó célokra kellett tüzelniük, de kúszófolyosó, rönkcipelés, tájoló használatával kapcsolatos navigációs feladatok, továbbá kézigránát dobás, gumigörgetés és egy ötven kilós súly elhúzása is várt rájuk. S, ha mindez nem lenne elég, az ifjak egy szabadulószobában is megmutathatták kreativitásukat. Utóbbi feladatnál, ládákból különböző információkat szerezve, pontról pontra haladva, titkos akták, katonai fájlok és a kijutásukhoz szükséges kódok segítségével oldották fel egy magasrangú katonai vezető irodájának zárrendszerét, miután egy rakétaindító és hatástalanító kódot birtokukban tudták.
A feladatok jellege arról tanúskodott, hogy sokszor nemcsak a gyorsaság és a fizikai erő számított, hiszen az sokszor mit sem ér logikus gondolkodás,,,rafinéria” nélkül. Vagyis, mindenki adhatott valamit a ,,közösbe” saját erősségéből. Még azok is, akik kevésbé tettek szert izmokra és masszívabb fizikumra.
-Itt olyan dolgokra készítettek fel, amelyeket normál körülmények közt, egy szobában ülő tizenéves gyerek nem tapasztalhat meg – véleményezte a tábor feladatait a tizenhat éves, Szegedről érkezett Böszörményi Csilla. Számára egy osztálytársa ajánlotta a programot, amin kapva kapott, merthogy mindig is kíváncsisággal tekintett a katonai létre. – Nem féltem, hogy valami nem fog jól elsülni: az volt az érzésem, úgyis minden meg lesz oldva – mondja mosolyogva a fiatal, akinek leginkább a sorverseny és a kötéllel, épületről történő ereszkedés mozzanata ,,imponált”.
Ő maga igazi maximalista és mindent megtesz azért, hogy csapatának a legjobb legyen. Úgy érzi, ha csak egy picivel többet ad a közösbe, az már javíthat az összhangon és az eredményen. - Itt megtudhattuk, milyen csapatban dolgozni, együtt mozogni és bíztatni a másikat – tette hozzá Csilla, aki bátran ajánlja kortársainak a tábort, mert olyan feladatokkal találkozott, amelyek az önálló gondolkodásra, megoldásra sarkallják az embert.
- Nagyon jól éreztem magam. Mindenki tisztelettel beszélt hozzánk. Persze ha hibáztunk, az következménnyel járt, de utólag mindegyiket megérdemeltük – utalt a nem várt fekvőtámaszokra a Győr-közeli Nyúlról érkezett Máthé Lajos Dániel. A fiatal rendészetről jelentkezett át honvédelmi fakultációra a győri Bercsényi Miklós Közlekedési és Sportiskolai Technikumban, mert sokkal jobban vonzotta a honvédelem. Számára a legtetszetősebb feladat az volt, amikor gumiabroncsokkal kötél segítségével, vízen keltek át a Velencei tó egyik öblében.
– Nem bántam meg! Élveztem a tábor minden percét – ecsetelte Lali, aki tizennyolc évesen tudatosan készül az altiszti pályára. Mint mondta, a területvédelmisek és a különleges műveletisek feladatai vonzzák leginkább. – Motivál, hangulatba hoz minden, ami a honvédséggel kapcsolatos – nyilatkozta a diák, akinek barátai java része is egyenruhás szeretne lenni.
Az utolsó feladatok végrehajtását követően – már szülői részvétel mellett – bakanótát fújva érkeztek a táborlakók az elismerések átadásának helyet biztosító sátorba, ahol a fiatalok kiképzői – többek közt Sárfi Tamás főhadnagy, táborvezető – foglalta össze az eltelt hét tapasztalatait. Mint azt a segítők kiemelték, a tábor végére nagyon jó kis csapat verődött össze, akik összeszoktak és egymást segítették, ahol csak tudták. Rájöttek, együtt gondolkodással, kreativitással megkönnyíthetik saját életüket is.
Azzal, hogy feltalálták magukat a honvédségen belül, a civil világban is könnyebbé tehetik dolgaikat. Emellett a honvédelmi tábor a szülői tiszteletre, az otthoni segítségnyújtásra is motiválta az ifjú csapatot: arra, hogy ,,megfogják a munka végét”, aztán jöhet csak a játék és a kikapcsolódás.
